Lefelé fordított fáklyák

Az antik ábrázolások az 1800-as években váltak ismét népszerűvé, de a sírkőkészítők és a szobrászok a XX. században sem feledkeztek meg róla. Kisebb változtatásokra is sor került. A géniuszokból angyalok lettek, a síremlékeken pedig a kereszténység szimbólumai is megjelentek. Sokszor találunk valamilyen utalást a feltámadás reményére és az eltemetett érdemeire. Németújváron a ferences templom alatti kriptában a Batthyány család tagjai pihennek. 

A bejárat feletti timpanon egyik oldalán egy búsuló angyal lefelé tartja a fáklyát – így alszik ki az élet lángja. A másik oldalon, egy glóriás nőalak keresztet fog, s közben a dicsőség koszorúját nyújtja át. Középen a kígyó a kehellyel a meghozott áldozatot jelképezi. A kompozíciót a Batthyány család hercegi, illetve grófi ágának címerei fogják közre. Itt nem egyetlen ember, nem is egy család, hanem egy egész nemzetség, a Batthyányak emlékének őrzéséről van szó. 

A mű a kronosztikon szerint 1829-ben készült. A Hettyey família nagykölkedi sírkápolnája 1911-ben épült. Jóval kisebb, mint a németújvári kripta, amit a készítő – annak földrajzi közelsége miatt – ismerhetett. A kapu feletti dombormű bár szerényebb, mint az ottani, mégis arra emlékeztet. Középen áldozati tűz ég, mellette két szárnyas puttó ül. A szemből nézve bal oldali tartja a fáklyát. Magába roskad, az arcát sem látjuk. Az átellenben lévő vidámnak látszik, jobbját a magasba emeli, a bal kezével egy koszorút készül felénk dobni. Ez egy nagyon leegyszerűsített megjelenítés, a babérkoszorú valaha a győzteseknek járt, azoknak, akik tetteikkel, munkájukkal dicsőséget szereztek. Itt sem hiányoznak a családi címerek, de azok már vasból készültek, s eredetileg festettek voltak.

Az épületet Hettyey Istvánné Korchmáros Karola emeltette férje emlékére, ezért az egyik oldalra a Hettyey, a másik oldalra a Korchmáros család címere került. A temetőkben álló épületeknek, kriptáknak, sírkápolnáknak, mauzóleumoknak nemegyszer szomorú a sorsa. Ezek is az építészeti emlékeink közé tartoznak, de nem figyelünk rájuk, ritkán tartoznak a védett építmények közé. Sokszor a tulajdonjoguk is tisztázatlan. Ha a család kihalt vagy a leszármazottak valahol a világ másik részén laknak, romossá, elhanyagolttá válnak. Az elnevezésük sem egységes. Általában két részből állnak. 

A leggyakoribb az, hogy alul a földbe süllyesztett részen helyezik el a koporsókat, felül pedig kis kápolnát vagy „kápolnaszerű helyiséget” alakítanak ki. (Az elrendezés attól is függ, hogy az oda temetkező család melyik felekezethez tartozik.) A lefelé fordított fáklyát nemcsak sírépületeken fedezhetjük fel, hanem „egyszerű sírokon” is. Az egyik szép példa a sitkei temetőben lévő felsőbüki Nagysíremlék. A XIX. század közepén készült szobor egy sírkőn könyöklő nőt ábrázol fáklyával a kezében.

 Viselettörténeti szempontból is érdekes alkotás. Knebel Ferenc szombathelyi fotográfus síremléke már a XX. században készült. Itt a feliratos tábla mellett látjuk a lefelé fordított fáklyákat. Szombathelyen a Szent Márton utcai temetőben a Jüsztl család sírját díszítő domborművet Sződy Szilárd készítette valamikor a két világháború között. A lefelé fordított fáklya itt is fontos motívum.