Angyalka járni tanul - Mióta terápiába kezdett, sokat fejlődött a mozgása

 Angyalka egyedül nem képes menni, ezért tavaly márciusban járássegítő terápiába kezdett Budapesten, azóta sokat fejlődött az állapota. Az elmúlt évben több mint 120 órát csinált végig mozgásfejlesztő terápián. Tavasszal és ősszel egy-egy napot, nyáron háromszor egy hetet töltött a fővárosban a szüleivel. Szakemberek foglalkoztak vele délelőtt és délután is két-két órában. A 11 éves kislánynak háromféle mozgást kellett gyakorolnia: a Lokomat nevű mozgásrehabilitációs robottal végzett munka során Angyalka lába teljesen be volt kötve, és hámban rögzítették. A cél az volt, hogy rögzüljön az agyban a járás folyamata.

 Az Andago típusú eszközön a kislány saját testsúllyal végezte a feladatokat, ez a járás mellett az egyensúlyozásban segített sokat. A harmadikféle mozgásnál súlyokat helyeztek Angyalka bokájára, és futópadon kellett mennie. 

– Az orvosok, szakemberek nem ígértek semmit, de azt mondták, minden segítséget megadnak, és próbálják kihozni a legtöbbet Angiből. Idén bevállaltunk újabb, közel 100 órás terápiát, amelyet nemrég fejeztünk be. Tavaszig szünet van, ez a mozgások beépülésének ideje. Szükség van egy kis lazításra is, mert nem semmi, amit a kislányom végigcsinált az utóbbi két évben – mesélte Zsanett, az édesanya, majd hozzátette: a terápia megkezdése óta sokat fejlődött Angyalka állóképessége, egyre nagyobb távolságra tud sétálni a roboton és a futópadon is úgy, hogy közben egyre kevesebb súlytámogatásra van szüksége. A combizmai is sokat erősödtek, emellett már sokszor kinyújtja a térdét, nem rogyasztott lábbal sétál, mint korábban. Sőt, a sarkait is egyre többször teszi le a földre.

 – Hosszú folyamat lesz, senki nem tudja, meddig tart, de azt gondolom, nagy dolog, amit eddig elértünk. Köszönjük mindenkinek, aki bármilyen módon segített és hozzájárult ahhoz, hogy belevághassunk a terápiába. Nem tudunk elég hálásak lenni. A célunk az, hogy Angyalka a mindennapi élethez szükséges dolgokat maga tudja elvégezni. Az akarata megvan, ez viszi előre. Mindent egyedül szeretne csinálni, ha nem sikerül, nem adja fel, nekirugaszkodik még egyszer. 

A terápia szünetében itthon gyakorlunk konduktorok és gyógytornászok útmutatása alapján, emellett hetente háromszor iskolába megyünk Zalaegerszegre, ahol kitűnő tanuló. Haladunk tovább az úton, tudjuk, hogy nincs közel a cél, de kitartunk, és még egyszer köszönjük mindenkinek a támogatást – zárta szavait az édesanya.