Egy eddig ismeretlen, új vasi vulkánra bukkantak - Földrajzi és történeti szenzáció

A földrajzi felfedezés lényegében egy történeti kérdésre adott válasz. Hogy a vasszentmihályi templom alól kilógó kövek vulkanikus eredetűek, azt Benczik Gyula levéltáros vetette fel, és utánajárt, mert a kutatásaihoz fontos volt: Honnan származnak? Ahogy sétált a Báj-dombi erdőben, meglátta a vulkanikus kőzetrétegeket. Zágorhidi Czigány Balázs történész segített ellenőrizni a feltételezés helyességét, és bekapcsolta a kutatásba Zentai Zoltán geográfust: vitt neki kőzetdarabot vizsgálatra. A három kutató szerdán először volt együtt a Báj-dombon, hogy – immár mikroszkópos vizsgálatokkal megerősítve – újra megnézzék a vulkánt, ahonnan származnak a környékbeli templomok alatti – időben azokat megelőző – építmények alapkövei. A megyetörténeti kutatások részeként Benczik Gyula levéltáros és Zágorhidi Czigány Balázs történész törekvése is az, hogy minél többet kiderítsenek a 13. századot megelőző vasi történelemből, mert az onnan fennmaradt emlékek sokasága miatt úgy tűnik, mintha a vármegyetörténet akkor kezdődne, ők pedig ez elé szeretnének menni, a 12. századba is. 

Abból az időszakból való emlékek: Rábagyarmat említése 1157-ből, a lugosi oklevél 1181- es, III. Béla a szentgotthárdi ciszterci apátságot 1183-ban alapította. A szerdai túra a Báj-dombhoz kötődő nyeregben, a vasszentmihályi templomnál indult, ahol kilátszanak a fal alól vulkanikus kövek. Együtt kaptattunk fel a Báj-dombra, el az egykori Batthyány-malom maradványai és a bővízű Medves patak mellett, amelynek nincs köze a medvéhez, a meder szóból ered. Benczik Gyula etimológiai fejtegetésekbe bocsátkozva gyűrte lépteivel az avart: – A báj ótörök eredetű szó, a bájolás, kötés jelentésre, a mágiára megy vissza. A bájolás ugyanaz, mint a bűvölés: elvarázsol, megköt. A bűbáj egy mellérendelő szóösszetétel a magyarban. Elnevezhették ezt a dombot az itt élő gyógynövényekről – de mint levéltáros nem megyek bele ebbe mélyen, már csak azért sem, mert gyógynövényszakértő barátom megvizsgálta –, de sem itt, sem a szomszédos Sáfrány-hegyen semmilyen érdekes gyógynövény nincs. A mágiához szoktak kötődni a neolit csiszolt kőbalták, ezeket szokták mennykőnek, kígyókőnek, márványgolyóbisnak hívni. 

Ezeket használták mágiára, de ezt sem kutattam, nem az én dolgom, csak egy paleolit marokkövet találtunk a kollégámmal – mesélte Benczik Gyula. – Régen az ilyen hegyeket vagy nagyobb dombokat boszorkány-leszállóhelynek, -gyülekezőhelynek szoktak tartani, mint a Gellért-hegyet – mesélte Zágorhidi Czigány Balázs történész a hegyre menet, kora újkori források alapján, miközben csaknem bokáig merültünk a sárban, és nyakig a „bájfű” szó elemzésében. Benczik Gyula kifejtette, hogy Szamota István nyelvész sem tudta, hogy pontosan mit jelent; a Besztercei szójegyzékben tűnik fel, odaírtak egy latin szót mellé: granobacca, mondván, hogy ez a babér termése lehet, de ez nem valószínű. A bájfű sokkal inkább egy gyűjtőfogalom lehet, beletartozik minden olyan fű, ami bűvöl, bájol. – Nagyon fontos: sem Vas vármegyében, sem sehol máshol nincs Báj-domb, az interneten sem találtam – hangsúlyozta a levéltáros. – Azt meg nem mondhatjuk, hogy minden magaslatot, ahol mágia volt, Báj-dombnak hívtak volna, mert akkor lenne belőle sok, de csak ez az egy van. És az is tény (egy korabeli tanú szerint), hogy Szentmihályon 1624-ben élt egy férfi boszorkány, Csőbör Benedek, akit „éjjeljáró ördöngősnek” tartottak a falubeliek, de arról nem tudni, hogy a Báj-dombon tanyázott volna. 

Ez tehát páratlan Vas vármegyében, de még az országban is, a kuriózumnak örülve megkockáztatunk egy szellemességet: ha mindezt tudjuk, jöhettünk volna seprűnyélen is. – Vas vármegyében minden templomot Árpád-korinak tartunk, ezeket többnyire téglából építették, van erre egy fogalom: „Árpád-kori téglatemplomok”. Úgy tűnik, mintha Vas megye templomépítészete itt kezdődne, többnyire a 13. század közepén. De a korai templomok alól, mint ahogy Vasszentmihályon vagy Rábagyarmaton látjuk, kikandikál ez a tipikus vulkanikus kőzet. Honnan van? Melyik a legközelebbi bánya? Amiket ismertünk, elég messze vannak, Kissomlyó, Németújvár volt a legközelebb, elég valószínűtlen, hogy egy falusi templom építését olyan távolról oldották volna meg – magyarázta Zágorhidi Czigány Balázs. – Valószínűleg a Bájdomb volt a kőfejtője a környékbeli építményeknek. A dombtetőre felérve rögtön alá is szálltunk oda, ahol Benczik Gyula humoros megfogalmazásában „a domb rejtegeti a bájait”, azaz a vulkanikus kőzetet, ami itt nyilvánvalóan megmutatja magát. Miközben tudományos körökben dogma volt, hogy a Rába völgyében nincs vulkán. 

Zentai Zoltán geográfus vette át a szót, aki még nem járt itt, csak az innen származó kőzetmintát látta, örömmel bontotta meg a kis kalapácsával a vulkáni falat újabb darabokért. − Ez a kis kiemelkedés a bazalttufa, azért emelkedik ki a környezetéből, mert a szilárd kemény kő megóvta, miközben a környezete lealacsonyodott, lepusztult. A tanúhegyek így keletkeznek. Különös, hogy ezt a területet sokszor térképezték fel geológusok, de senkinek nem tűnt fel, hogy itt van egy kis vulkán. A közelben Németújváron, illetve Gleichenberg környékén is vannak bazaltelőfordulások, ami a Monarchia idején felkapott fürdőhely volt. Az is érdekes, hogy mikor Szádeczky-Kardoss Elemér, aki a Duna ősvízrajzát kutatta, megállapította, hogy az Ős-Duna valamikor itt, Nyugat-Magyarországon folyt végig, át Vas vármegyén is; a Kisalföldön jött be és haladt dél felé. Szádeczkynek az az elképzelése, hogy az itt található kavics alatti homok – amit bányásznak is – az ágakra szakadt Ős-Duna hordaléka. Amikor a Keleti-Alpok kiemelkedett, azzal együtt emelkedett ki a Vasi-Hegyhát gerince is, ezt nevezte el Szádeczky Keszthely–Gleichenberg-küszöbnek (mint a legkeletibb és a legnyugatibb pont közti kiemelkedést), és ehhez kapcsolta a bazaltvulkanizmust, de a Báj-dombot ő sem említette. 

− Még nem tudjuk a Báj-dombi vulkán korát, de analógiák alapján (hogy a Somló, Kissomlyó, Sághegy hány éves) durván azt mondhatjuk, hogy 3,5-4,5 millió évvel ezelőtt működhetett. A Zágorhidi Czigány Balázs által Vasvárra hazahozott kőzetminták már Debrecenben vannak, előbb-utóbb lesznek pontos adatok – osztotta meg a legfrissebb híreket Zentai Zoltán kezében egy darab bazalttufával. Amint tőle megtudtuk: a bazaltra az jellemző, hogy egy viszonylag nyugodt vulkáni működés eredményeként a hasadékokon vagy a kürtőn át kifolyik a láva, és olyan kemény kővé szilárdul, mint az útépítésre használt macskakő. A Kárpát-medence nyugati szegletében azonban a bazaltvulkánok eléggé heves működésűek voltak, ami önmagában a bazaltra nem lenne jellemző, de azért volt így mégis, mert a kiszáradóban lévő Pannon-medence nedves rétegein jött át, így a víz bekerült a magmába, gőzrobbanások jöttek létre, kiszórták a kavicsot is. 

Jelenleg Dr. Benkó Zsolt geológus vizsgálja a vasszentmihályi vulkán kőzetét, aki korábban a szombathelyi kampuszon is tanított, jelenleg a debreceni egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének a vezetője. A kutatók nagy elégedettséggel ereszkedtek le a Báj-dombon az újabb vulkáni kőzetmintákkal, majd Rábagyarmatra hajtottunk, ahol jól látszik: a templom alatt keresztben volt egy korábbi, és a kikandikáló kövek valóban ugyanolyan vulkanikus eredetűek, mint a vasszentmihályiak. Találkoztunk Dr. Takács Gyula plébánossal, aki már korábban felhívta a kutatók figyelmét arra, hogy a rönöki templom alól is bazalttufa látszik ki. Az még kérdés: volt-e külön kőfejtője, vagy annak eredete is a vulkanikus Báj-domb.