A fő: a szívekben legyen karácsony - Szabadi Istvánt, az Őrségi Református Egyház esperesét kérdeztük az adventről

Szabadi István elöljáróban így fogalmazott: Isten már a teremtés hajnalán törvénybe iktatta az ünnep célját. Hat napon át dolgozz, a hetedik napot szenteld meg. Az ószövetségi „sabbat” – szombat – a nyugalom, a pihenés, a feltöltődés napja testnek és léleknek egyaránt. – Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Jézus Isten fiaként emberré lett. A latin carnatio szó azt jelenti, hogy megtestesülés. Amikor az Ige, azaz Jézus Krisztus a mindenható Isten személyében eljön közénk, hogy kiemeljen minket ebből a lelki, erkölcsi mélységből, ahová nélküle zuhantunk – mondta az esperes, majd arról beszélt, hogy a körmendi gyülekezettel a 40. zsoltárt – más néven messiási zsoltárt – tanulgatták az adventi vasárnapokon: 
 

– A karácsony Isten irántunk való szeretetének ünnepe, mert Isten utánunk jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Az ünnep emlékezés Isten csodáira, amelyben felfrissül, meggazdagodik az ember és átéli a többiekkel való közösséget. Az ünnepben függőleges, vertikális erőáramlás történik. A legfontosabb, hogy Jézus Krisztus legyen a középpontban és oda tudjunk figyelni Istenre és embertársainkra – tette hozzá Szabadi István, majd azt hangsúlyozta: Lehet ünnepelni Isten kizárásával is, de nem érdemes. Az ünnep célja nem a semmittevés, nem is lázasabb tevékenység, nem fenyőünnep, hanem kapunyitás felfelé.
 Az Őrségi Református Egyházmegye lelkipásztorai ezt az örömüzenetet viszik, hirdetik a rájuk bízott közösségekben. 
A körmendi református gyülekezetben – ahol Szabadi István 36 éve szolgál – ugyanaz az üzenet évről évre: Jézus Krisztusról bizonyságot tenni. Körmenden a szenteste hagyományosan a hittanos és óvodás gyermekek műsorával dicsérik az Urat, majd a szeretetcsomagok is megtalálják kicsi gazdájukat. Az Őrségi Református Egyházmegye számára – amely Vas és Zala vármegyéket foglalja magában – mozgalmas volt az esztendő. Köztudott, hogy a gyülekezetek fele városokban él. 
Mivel az őrségi a szórványok egyházmegyéje is, több mint kétszáz szórvánnyal, ezért igen fontosak a rendszeres találkozók, alkalmak. A lelkipásztorok havonta lelkészértekezleten találkoznak, ahol az aktuális szakmai feladatok mellett a közös dolgokat is átbeszélik. Az évenkénti egyházmegyei közgyűlésen az egyház hivatalos ügyeit vitatják meg és meghatározzák a jövőbeni feladatokat is. A közgyűlések közti időben az egyházmegyei tanács végzi a teendőket. Szabadi István dr. Juhász Sándor egyházmegyei főgondnokkal rendszeresen találkozik, mindketten részt vesznek a havonkénti esperesfőgondnoki értekezleteken Pápán, emellett a Kárpát-medencei Református Generális konventen is képviselik az egyházmegyét. A gyülekezetek részére megyei találkozókat szerveznek, amelyeken mindig nagy részvétel jellemző.
 Idén több ilyen találkozó is volt: Őriszentpéteren presbiteri konferenciát, Egyházasrádócon női csendesnapot, Bajánsenyén központi reformációi emlékünnepélyt tartottak, de nyugalomba vonuló lelkésztárs búcsúztatására, új lelkipásztorok (Kőszeg és Becsvölgye) köszöntésére, nyári bibliatáborokra, gyülekezeti kirándulásokra, balatonfenyvesi ifjúsági és családi táborozásokra, körmendi egyházkerületi közgyűlésre, adventi vásárokra és koncertekre is sor került az évben. Minden találkozó, rendezvény célja ugyanaz volt: a közösségépítés és keresztyén identitás megerősítése. – Nálunk, reformátusoknál mindig Isten Igéje áll a központi helyen. Kötelességünk az Istentől kapott és megértett Igét tisztán hirdetni. Az ünnepi vezérige a napkeleti bölcsek története lesz. A címe is körvonalazódik: látni – meglátni – láttatni. A perzsa csillagászok, tudós emberek a rendkívüli megjelenésű csillagban meglátták ugyanis a jelet, amely hírül adta a világ Szabadítójának érkezését. Erre a jelre indultak el, fáradságot nem kímélve, mert szívükben égett a vágy a teljességre. 
Nem csak látták, hanem meglátták Betlehemben a világ Szabadítóját, aki előtt imádattal, hódolattal borultak le. A karácsony a Jézussal való találkozás alkalma, az első találkozásra való hálás emlékezés. Kívánom mindenkinek, hogy legyen valódi találkozása Isten fiával, aki értünk jött el. De ne feledjük: mindenki távolról indul Krisztus felé, de az Isten utáni vágy áthidalja a távolságot és a fáradságot. Ez a hajtóerő pedig a hit, amely célba juttat – fűzte hozzá a lelkipásztor, aki várva várja a találkozást családjával is az év utolsó napjaiban. 
– A gyermekeink már felnőttek, önálló életet élnek, és messze kerültek a szülői otthontól. A legközelebbiek is két és fél órát utaznak a találkozásért. Tíz gyermekünk közül heten már házasságban élnek, és rajtuk keresztül az Örökkévaló tizenhat unokával ajándékozott meg minket, így a szűk család 35 főre szaporodott. A legdrágább alkalmak ezek a találkozások. A nagy lelkészlakás is kicsinek bizonyul ilyenkor ennyi ember együttes befogadására, ezért a szeretteink több turnusban jönnek haza: adventi időben, karácsonykor és szilveszterkor. A szentesti istentiszteletet követően mindannyian az ünnepi asztalhoz ülünk, a finomságok elfogyasztása után a karácsonyfa köré gyülekezünk lelki hódolásra és karácsonyi lelki énekekkel magasztaljuk az Urat. Ezután a családfő Igét olvas a Bibliából, majd imádkozunk. 
A családi puszilkodást követően mindenki megkeresi az ajándékát és békés együttlétben örülünk egymásnak. Egyik karácsonyi prédikációjában Luther Márton mondta: hiába született meg Jézus akár százszor is a betlehemi istállóban, semmit sem használ neked, ha benned nem születik meg. Ezért azt kívánom: mindenkinek a szívében legyen karácsony!