Szijártó Sándor tanárra, önkéntes tűzoltóra emlékezünk

Lehetne a száraz tényeken alapuló hír, hogy Szijártó Sándor 86 éves korában már a csillagokon túl - feleségével ismét találkozva - megtért Teremtőjéhez.

Nekünk azonban, akik ismertük, tiszteltük, szerettük Szijártó tanár urat, ez egészen más. A legfontosabb azonban - amiért az önkéntes tűzoltók körében népszerű volt - Széchenyit idézve - a tűzvédelem ügye. Több generációt készített fel a tűzoltóversenyekre és az önkéntes tűzoltó mozgalom számára nevelt ki tagokat.

A tanár úr 1937-ben született Ostffyasszonyfán, több testvérével nevelkedett, és az élete úgy hozta, hogy Hosszúpereszteg adott számára otthont. Itt alapított családot feleségével, Ili nénivel, gondoskodva szerették Csaba fiukat, akiből orvost neveltek. Nekünk a hosszúperesztegi iskola egykori diákjainak a tanár úr az a pedagógus volt, aki

könyörtelen szigorával, de egyben a legnagyobb odaadással tanította meg az ének zene, a biológia (élővilág) tudományát a rábízott gyerekeknek. Óvta és vezette az osztályait. Az életre is tanított, vezette az MHSZ szakköröket, a Madarak és Fák napján vetélkedőket tartott. Nem csak az elméleti tudást adta át. Gyakorlati foglalkozásokkal készítette fel a tanulókat a kert művelésére, a megtermelt zöldség-gyümölcs értékének tiszteletére, emellett a kisebb faipari munkák elkészítéshez szükséges készségeket is meg lehetett tanulni tőle. A tanár úr a településsel a közösséggel együtt élt. Idős korában is mosolyogva jött velünk, érdekelték az elért eredmények, kíváncsian fogadta az

ifjú tagokat. Az évi közgyűléseken - míg egészsége engedte - mindig részt vett. Nemcsak azért, mert titkára volt az egyesületnek,  hanem azért is,  mert tudta. ezek a tájékozódások, ezek a beszélgetések alapjai napjaink közösségének. 2014-ben javaslatunkra a helyi önkormányzat Hosszúperesztegért emlékplakett elismerésben részesítette a családot. Megtisztelő volt a díjat átadni. Néhány éve már nem járt közénk, felesége halála Őt is meggyengítette. Idősek otthonában élt, de

érdeklődtünk felőle, folyamatosan tudtunk róla. Most, az adventi időben elcsendesedve még fájóbb a hiánya.

Tisztelt Tanár Úr, Kedves Sanyi bácsi! Ott, ahova költözött, együtt figyelnek ránk az egykori pedagógusainkkal, nevelőinkkel, tűzoltó bajtársainkkal, akikkel ebben az életben közösen éltünk meg jót és rosszat egyaránt. Búcsúznak a falu, a térség lakói, az egykori tanítványok és az önkéntes tűzoltók, akik mindig jó szívvel emlékeznek egykori társukra, tanárukra.

Nyugodjék békében!

A tisztelők nevében:

Dénes Bálint ÖTE parancsnok