Az elvesztett gyermeknek örök helye van a szívünkben - Lelkigyakorlat Szombathelyen

Az abortusz lelki fájdalmát hordozó nőknek, férfiaknak, az egészségügyben érintetteknek tart gyógyító, veszteségfeldolgozó lelkigyakorlatokat Kovácsné Treer Mária mentálhigiénés lelki gondozó és férje, Kovács Ferenc állandó diakónus. 2009-ben hozták létre a Ne félj, nem ítéllek el! – kiút az abortusz okozta fájdalomból – hétvégét. Szombathelyen február 22–25-én várják az érintetteket – azoknak szeretnének segíteni, akik a szenvedésüket magukba zárva hordozzák. – Lelkigyakorlatunk lényeges pontja, hogy a rendszeres vallásgyakorlás nem feltétele a részvételnek. Olyan szókincset használunk, ami mindenki számára érthető. A fájdalom bárkinél jelentkezhet, és a szívükben azok is gyógyulni tudnak, akiknek nincsen istenkapcsolatuk. Ettől függetlenül a felekezeti hovatartozásra rákérdezünk – erre azért van szükség, mert ennek megfelelően „alakítjuk ki a nyelvet” – mondják.

 Nincs temetés, a baba arcát nem látták

 Kovács Ferenc azt állítja, elkerülhetetlen a babavesztés bármilyen formájával való szembenézés. Egy „átlagos” gyásszal szemben itt további nehézséget jelent, hogy az esetek nagy százalékában nem történik temetés, illetve az elvesztett magzat arcát nem láthatja a magzatvesztő. Ez késleltetett gyászfolyamatot indít el, ami akár évtizedekig rejtve maradhat. Egy-egy krízishelyzet hozza csak felszínre, mint a családban bekövetkezett váratlan haláleset vagy súlyos egészségkárosodás, a nőknél pedig a változókor ideje, amikor szembesülnek azzal, hogy a termékenységi kapu bezárult, és „pótlásra” már nincs lehetőség. Hasonló krízist jelent a válás, amikor felmerül a kérdés: „Nekem/nekünk már nem lesz több gyermekünk soha?”

 Az abortusszal járhat bizalomvesztés a párnál

 Abortusz esetén hangsúlyozott a probléma, ez ugyanis olyan mértékű bizalomvesztést eredményezhet egy pár életében, amitől nagy százalékban egy éven belül felbomlik a kapcsolat. A lelkigyakorlatot tartó házaspárral szóba kerül az is, vajon a résztvevőknek kötelezően meg kell-e nyílniuk, elmondani a csoport előtt a történetüket. – Mindenkinek lehet batyuja, amit már nem bír cipelni. A lelkigyakorlatra azok jönnek, akik motiváltak, hogy rendbe tegyék az életüknek ezt a fejezetét. Ezeken a hétvégéken semmi sem kötelező. Nem kell beszélnie annak, aki nem akar. Minden alkalomra hívunk olyan testvéreket, korábbi résztvevőket, akiknek a szíve már meggyógyult. A tanúságtevők elmondják a történetüket, a magzatvesztést követő tapasztalataikat és azt is, hogyan gyógyultak meg és hogyan változott az életük. A csoport tehát nem akadály, sőt, ellenkezőleg: ki-ki rádöbbenhet, hogy nincs egyedül a problémájával, és ha már egy ember megszólalt, a következőnek már könnyebb. S még aki elhatározta, hogy soha senkinek nem beszél a vele történtekről, gyakran annak az ajkai is megnyílnak, és megkönnyebbül.

 A szembenézések néha viharosak 

Négyszemközti beszélgetésre is van mód. A lényeg a szembenézés a problémával, és ezek a szembenézések néha viharosak. Kovács Ferenc és felesége szerint fontos tudatosítani azt is, hogy senki sem úgy születik, hogy az abortusz a megoldás. Szinte mindig van a környezet részéről valamilyen nyomás, hogy az adott pillanatban valaki ezt a döntést hozza – mindez felmentő hatású. A házaspárnak az elmúlt több mint tíz évben körülbelül négyszáz emberrel volt kapcsolata: nők, férfiak, az egészségügyben dolgozók is részt vettek a hétvégéken. – Függetlenül attól, hogy ki hány éves vagy milyen nemű, a terhe – a nem látott magzat valamilyen módon való elvesztése – ugyanaz. Életkori korhatár sincs a csatlakozásban: a legfiatalabb résztvevőnk 17 éves volt, a legidősebb pedig 81 – mondják. A négy nap forgatókönyvéről is beszélnek: a bentlakásos hosszú hétvégén a csütörtök vacsorával kezdődik. Bátorság kell a megnyíláshoz

 Az ezt követő esti találkozás azt célozza, hogy a csapatban feloldódjanak a feszültségek, amelyek óhatatlanul jelentkeznek a tabu és az ismeretlen környezet miatt. (A tanúságtevők később arról számolnak be, hogy megértést, szimpátiát kaptak a beszélgetésen.) Pénteken a foglalkozásvezetők beszélnek a magzatvesztésben érintettek jellemző és széles palettát érintő tüneteiről. A gondolatébresztő kérdések és mondatok után a tanúságtevők következnek, velük is lehet beszélgetni. Akinek elég bátorsága és kedve van, azt szeretettel meghallgatja, de sohasem minősíti a közösség.