11. századi harci baltát is felszínre hoztak a Vasvári sánc ásatása során

Sokan voltak kíváncsiak a majd’ ezer esztendős építmény feltárásának eredményeire, a bemutatásra múlt hét vasárnap került sor a helyi Zarándokszálláson. Az érdeklődők nem csak az ásatás folyamatába kaphattak betekintést, hanem láthatták az első rekonstrukciós kísérleteket is, illetve érdekes leleteket tekinthettek meg. 2023 nyarán, a korábbi közös projektek folytatásaként, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Savaria Múzeum és a Vasvári Múzeum folytatott egy közel két hónapos ásatást a Vasvári sáncon.

A sánc környékén végzett fémkeresős felderítések során a kutatócsapat olyan tárgyakra bukkant, melyek az régi idők harcászatának és védelmi stratégiájának nyomait őrzik. A római kortól a modern korig számos lelet látott napvilágot: így például olyan római pénzek és ékszerek, amelyek magának az útnak a korai használatára utalnak.

A legjelentősebbek azonban azok a fegyverek és hadi felszerelések, amelyek a kapu környékén kerültek elő: például nyílhegyek, lovasfelszerelés elemei, közelharci eszközök. 11. századi harci balta és 12-13. századi csillagbuzogány is a talált leletek között szerepel.

Ezek a tárgyak azt mutatják, hogy őseink nem csak távolsági fegyverekkel tartották távol az ellenséget, hanem azokkal szükség esetén bizony közelharcba is bocsátkoztak. Egy ásatás során a régészeti felfedezéseken kívül mindig életre kel a múlt egy elfeledett korszaka is. A résztvevőknek lehetőségük volt megtekinteni ezeket a történelmi kincseket, melyek évszázadokkal ezelőtti harcokat és védekezéseket idéznek fel.

A részletes ásatás és a faelemzések lehetővé tették a sánc eredeti állapotának és felépítésének feltárását. A kivételesen finom és vékony famaradványoknak köszönhetően a kutatók részletesen rekonstruálhatták a sánc szerkezetét, ami mint kiderült, többször támadás áldozata lett.

- Jól látható és dokumentálható volt az építés és a megújítás folyamata: Az első – a X-XI. század fordulójára tehető – periódusban a sánc árkából kitermelt kavicsos-agyagos földet felhalmozták és egy fából ácsolt rácsszerkezettel erősítették meg. Feltételezésünk szerint ekkor közvetlenül a sáncárok szélén állt egy függőleges gerendafal, amelyet összekapcsoltak a rácsszerkezettel. Ez a felépítmény a 11. század folyamán – minden bizonnyal egy támadás során – megsemmisült, ami régészetileg is jól dokumentálható. Azonban ezután egyértelműen még egyszer megújították a védművet, ahhoz hasonlatos módon, ahogy az a 2000-ben felépített rekonstrukción is látható: egy egysoros, fából ácsolt és földdel kitöltött kazettaszerkezet futhatott végig a megmaradt töltés gerincén - tudtuk meg dr. Zágorhidi Czigány Balázstól, a Vasvári Múzeum igazgatójától.