Szeibert János unokaöccse ajánlotta fel - A Nádasdy múzeumba került a Szeibert-hagyaték - fotók

A főként tanulmányokból, kitüntetésekből és fotókból álló gyűjteményt Szeibert János unokaöccse ajánlotta fel a múzeumnak. Dr. Szeibert János Sárvár története 1848-ig című monográfiája kiadásának történetéről néhány héttel ezelőtt számoltunk be lapunk hasábjain: a kéziratot Ágh Péter országgyűlési képviselő vásárolta meg egy aukciós portálon, majd kezdeményezte a kötet kiadását, ami végül a sárvári önkormányzat támogatásával valósulhatott meg. 

Szeibert Jánosnak sosem született gyermeke, megyénkben így leszármazottai nem, csupán rokonai élnek. A könyv kiadásának híréről ők értesítették unokaöccsét, Szendrői Lászlót, aki levélben megköszönte a képviselőnek, hogy több mint hat évtized után megjelenhetett nagybátyja munkája. Mellette pedig telefonon felvette a kapcsolatot a Nádasdy-múzeummal, hogy elmondja, nála van Szeibert János hagyatéka. A beszélgetést csakhamar találkozó követte, Lászlót Ágh Péter kíséretében látogatta meg budapesti otthonában Takács-Reichardt Gabriella és Takács Zoltán Bálint, a múzeum történészei. 

A találkozón hosszú órákon át beszélgettek Szeibert Jánosról, vagy ahogy a családban nevezték, Jamesról (ejtsd: Jamesz – a szerk.), a hagyaték sorsáról és tartalmáról. Hamar kiderült: a dr. Szeibert János leveleiből, fényképeiből, könyveiből, tudományos publikációiból, kitüntetéseiből és a Sárvárhoz kötődő relikviákból álló örökséget László a Nádasdy Ferenc Múzeum számára kívánja felajánlani, Ágh Péter és Takács Zoltán Bálint, a múzeum igazgatója örömmel elfogadta a gesztust. A múzeum munkatársai így átvették a hagyatékot, melynek múzeumi és tudományos feldolgozása ezzel elkezdődött. 

A hagyaték tárgyi részét a múzeum gyűjteményébe veszik fel, az intézmény tulajdonában álló másik kéziratot, a Magyarország 1945 utáni gazdasági viszonyainak statisztikai elemzéséről szóló tanulmányt és a 20. század eleji Sárvárról való visszaemlékezést újabb kötetben tervezik kiadni – tudtuk meg Takács Zoltán Bálint múzeumigazgatótól, aki azt is hozzátette: utóbbi írás sok mindent tisztáz Sárvárral kapcsolatban, némely adatot pedig új megvilágításba helyez. 

Kiderül belőle például, hogy bár saját önéletrajzában Szeibert azt írja gyermekkoráról, hogy vagyontalan kisiparoscsaládban született, családjuk vagyonosnak számított az anyai ági vászonkereskedésük okán. Később a Szeibert testvérek kosárfonó vállalkozást is alapítottak. Az 1940-es években aztán végül elszegényedik, az állam minden vagyonától megfosztja. Szeibert János mindig is különös gonddal viseltetett szülővárosa iránt annak ellenére, hogy a középiskolás tanulmányai megkezdésétől már csupán látogatóba tért vissza Sárvárra. 

Az itteni barátokkal és a községi tanáccsal is állandó levelezésben állt egyebek mellett a történeti monográfia készítése miatt. Kutatómunkája honorálásaképpen a Magyar Tudományos Akadémia 2000 forint jutalomban részesítette, ő a pénzből a Tinódi Gimnázium számára alapított egy ösztöndíjat, ami ugyancsak Sárvár iránti mérhetetlen szeretetéről és elkötelezettségéről tanúskodik. A történelmi pályázat egyébként máig is él Tinódi– Szeibert-pályázat néven. Szeibert János valódi világlátott és rendkívül tájékozott ember volt. Sokat utazott, a közgazdaság doktora lévén pedig számos szakirodalmat, tanulmányt olvasott és publikált. Dolgozott a Népjóléti Minisztériumban, az Országos Társadalombiztosító Intézetben, illetve a Földművelésügyi Minisztériumban, ahol statisztikai és közgazdasági feladatokat látott el. 

Követte a nemzetközi speciális (szociológiával foglalkozó) irodalmat, jókora könyvgyűjteménnyel rendelkezett – nagyon olvasott, tájékozott ember volt. Szociológiai tanulmányaiban elsősorban a falvak helyzetét, a társadalom alsóbb rétegeinek boldogulási lehetőségeit vizsgálta, egyebek mellett annyira felkeltette érdeklődését a tiszazugi gyilkosságsorozat, hogy tanulmányt is készített a jelenségről. Munkái közül többet a külföldi sajtó is publikált. Ágh Péter örömének adott hangot, hogy a monográfia megjelenése elősegítette, hogy egy fontos sárvári személy öröksége a Nádasdy Ferenc Múzeum gyűjteményébe kerülhet. Takács Zoltán Bálint igazgató megjegyezte: a múzeumban fellelhető Szeibert János-dokumentumokat jól kiegészíti a most bekerülő anyag, amelyet a feldolgozást és a leltárba vételt követően a nagyközönség számára is láthatóvá tesznek.