Egy biztos, az ember nem tud pletyka nélkül élni

„Rendesnek látszik, de csak látszik. A múltkor a saját fülemmel hallottam, hogy telefonon összeveszett a feleségével. Kínos.” „Szerinted úgy mégis miből telik neki mostanában ennyi új ruhára?” „Hónapok óta nem szállítja az eredményeket. Száz százalék, hogy jövő hónapban felmond.” Nos, így indul a pletyka, ami még véletlenül sem csak a nők sajátja, sőt. Ott van kitörölhetetlenül a magánéletünkben, a munkahelyünkön, az iskolákban, az interneten, és nem mindig jó neki felülni. Építhet és rombolhat is – mármint az ember, aki terjeszti, és a következő, aki (már kicsit torzítva) továbbadja. Egyáltalán nem mindegy, hogy élvezettel, esetleg kételkedve hallgatjuk, mi mondjuk vagy rólunk szól. Egy biztos, élni pletyka nélkül nem tudunk.