Életműdíj: a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara vasi szervezetének elismerését kapta Könye Imréné

Könye Imréné, ahogy kollégái hívják, „Könye Marika” lakóhelyén, Rábagyarmaton született 1943. július 31-én. A középiskolát 1961-ben fejezte be. Később három évig a Vas megyei Tanács VB Egészségügyi Szakiskolában általános ápolói szakon tanult tovább. Ezután 1964-ig ápolói beosztásban dolgozott a Vas Megyei Tanács Markusovszky Kórház Balesetsebészeti osztályán. 1964. novembertől 1980. júliusig oktatott a szombathelyi Egészségügyi Szakiskolában, majd 1980 augusztusától az Entzbruder Dezső Egészségügyi Szakközépiskola és Szakiskola szakoktatója lett. Munkájában alapos felkészítést kapott szakoktatóitól, különösen Karnerné Lukács Annától és Péterfi Bélánétól. Sokat tanult az akkori főorvosoktól, szakorvosoktól is. Osztályos munkájának tapasztalataiból pedig sokat merített a tanuló nővérek felkészítésénél. Arra tanította őket, hogy folyamatosan figyeljék a betegek állapotváltozását, legyenek pontosak, figyelmesek, álljanak ki magukért. 

Nagy hangsúlyt fektetett a titoktartás szigorú betartására. Arra is odafigyelt, hogy a nővéreket az életre is tanítsa, és a háziaszszonyi teendők mellett a gyermeknevelés kérdéseiben is eligazítást adott. 1981-től tagozatvezetőként folytatta munkáját. 1989-től a munka melletti tagozat igazgatóhelyetteseként tevékenykedett. 1992-ben a Szent-Györgyi Albert Középiskola egészségügyi szakmai igazgatóhelyettese lett, 2001- ben vonult nyugdíjba. 2001 szeptemberétől a Regionális Szociális Forrásközpont Kht. munkatársaként a munkanélküliek számára szervezett szociálisgondozó- és ápolóképzést irányította. Negyven éven át mindennap Rábagyarmatról járt be munkahelyére. Az évek során gyarapította a tudását: 1970-ben az Egészségügyi Minisztérium Középfokú Szakoktatási Osztály által szervezett kétéves pedagógiai tanfolyamot végzett. 1980-ban szakoktatói diplomát szerzett az OTKI Egészségügyi Főiskolai Kar Kiegészítő Tagozatán. 1981-től négy évre a laoszi tanulók szakmai oktatásával bízta meg a Nemzetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda. 1989-ben sikeres pályázatot írt az Egészségügyi Szakdolgozók II. Kongresszusára Az egészségnevelés gyakorlati célkitűzéseinek megvalósítása a munkaterületen címmel. 

Több pályázatot írt sikerrel a Vas Megyei Munkaügyi Központhoz az érettségizett munkanélküliek képzésének támogatására. A Markusovszky-kórházban meghirdetett Kossuth Zsuzsanna tudományos pályázaton 1995-ben második helyezést ért el Az egészségügyi szakdolgozók képzésének, továbbképzésének feladatai, módszerei és tapasztalatai címmel. A munkaügyi központ által évenként meghirdetett Szakképzési Alap pályázaton is mindig sikerrel vett részt. Feldolgozta a Vas megyei egészségügyi szakképzés 100 éves történetét, egészségnevelési versenyre készítette fel a tanulókat. 1992-től a Szent Györgyi Albert-középiskolában belső ellenőri munkát is ellátott. Részt vett a középiskola pedagógiai programjának írásában. Szerteágazó munkájában kiterjedt kapcsolatrendszert épített ki a régió egészségügyi intézményeivel, a PTE Szombathelyi Képzési Központ Egészségügyi Főiskolai Kar munkatársaival, a szociális intézmények vezetőivel, a munkaügyi központtal, a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet Képzési Központjával. 

Marika számos elismeréssel is büszkélkedhet: egyebek mellett 1986-ban Kiváló Munkáért díjazta a Művelődési Minisztérium, 1998-ban pedig Szombathely Oktatásáért díjat adományoztak számára. Amint a méltatásban elhangzott még: életútja rendkívül változatos, sokrétű. Kitartása, szorgalma, precizitása és tudásvágya hajtotta hivatása gyakorlásában és a tudás átadásában. Példaértékű a hivatástudata, elkötelezettsége az egészségügy, a beteg emberek iránt. A vasvári ünnepségen, miután színpadra szólították, azt mondta: meglepetés volt az életműdíj, köszönettel tartozik mindenkinek, aki segítette eddig eljutni. Külön említette a kórház főorvosait, orvosait, szakápolóit, akik hívó szavára mindig szakítottak időt arra, hogy előadják a szakanyagokat az iskolában, s családját, akik mindig biztos hátteret jelentettek számára.