Képeslap - Napóra

A hangok ömlenek a zongorából, / Mint illatos teából száll a gőz. / Lassan simítja arcomat a mámor / És bennem most száz élet kergetőz” – írta József Attila (17 éves volt akkor, Ady világához még közel). Ez itt most kávé, de mindegy is: a gőzölgés meg az illat a lényeg – és ezekhez most már a József Attila-vers is hozzátartozik. Meg a Petőfi-kérdés, hogy „hol a boldogság”. Persze barátságos, meleg szobában. De megesik, hogy a gőzölgő kávétól (teától) a világ is egyszerre barátságos szobává változik. És akkor ott zúzmarás-napfényes boldogság van.