Konyhai malőr: amikor már a szokásos sem stimmel

Ma már szemem se rebben a csipetnyi só, a félkemény tészta vagy az ízlés szerint fűszerezzük kifejezéseken. Megtanultam azt is: az élesztőhöz fürdőmelegre langyosított tej hőmérséklete alatt nem azt a bőrt pirosra festő forróságot értik, amelyben jómagam szívesen áztatom fáradt izmaim. Mostanáig úgy voltam vele, „csukott szemmel” készítem a túrógombócot is. A minap azonban hiába raktam a szokásos tálba a szokásos mennyiségű darát, tojást, hiába volt még a fakanál is ugyanaz, mint máskor, valahogy mégsem stimmelt az állag. Megnéztem a szakácskönyvben, de mindent pont úgy csináltam, ahogy az meg van írva. Aztán a félredobott zacskón olvasom: „400 gramm.” A szokásos fél kiló helyett. A tyúkokat meg tanítsuk meg fél tojást tojni?