2024.03.19. 07:00
Kinek és mikor jár végkielégítés? – Dr. Szabó Viktória ügyvéd foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat
Törvény rendezi, a munkaszerződésünk, illetve adott esetben a kollektív szerződés pedig tartalmazhat további, akár törvénytől eltérő előírásokat a végkielégítésre vonatkozóan. Milyen esetekben illeti meg a munkavállalót és mikor nem jár? Hogyan számítódik az összege? Dr. Szabó Viktória ügyvédet, munkajogi szakjogászt arra kértük, foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat.
Dr. Szabó Viktória
Fotó: Szendi Péter
Elsőként a fogalmat tisztázta: a végkielégítés a munkaviszony megszűnéséért járó anyagi kompenzáció, amely a munkavállalót az adott munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő után, és a jogszabályban meghatározott módon illeti meg. Végkielégítésre csak a munkavállaló lehet jogosult.
– A munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha a munkaviszonya a munkáltató felmondása, jogutód nélküli megszűnése, jogállásváltozása, a személyében bekövetkezett változás miatt közölt munkavállalói felmondás, vagy a munkavállaló indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondása miatt szűnik meg. Az utóbbi három eset igényel talán bővebb kifejtést.
A munkáltató jogállásváltozása azt jelenti, hogy a munkáltató személyében olyan változás következik be, amikor az átvevő munkáltató már nem a munka törvénykönyve hatálya alá tartozik (pl. az átvevő munkáltató a költségvetési szerv). A munkáltató személyében bekövetkező változás miatt ugyan a munkavállaló szünteti meg a munkaviszonyát, mégis jogosult lesz végkielégítésre. Ebben az esetben felmondással viszont csak akkor élhet, ha az átvevő munkáltatónál a munkafeltételek a munkavállaló hátrányára lényegesen megváltoznak és emiatt aránytalan sérelemmel járna vagy lehetetlenné válna számára a munkaviszony fenntartása (munkafeltétel változása lehet a munkabér csökkenése, vagy a munkaidő-beosztás olyan változása, amely a szokásos életvitelét elnehezíti, különösen a családi körülményekre tekintettel). Végül a munkavállaló indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondása esetén a végkielégítés a gyakorlatban már nehezen tud érvényesülni, mivel az esetek többségében a munkáltató nem fogadja el az azonnali hatályú felmondás indokát, vagy annak jogszerűségét más okból vitatja. A végkielégítés megfizetése iránt ilyenkor a munkavállalónak kell munkaügyi vitát kezdeményeznie – magyarázta.
A végkielégítésre való jogosultság feltétele
A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésekor vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában legalább három éve fennálljon – tette hozzá. Ennek megfelelően tehát végkielégítés az előző pontban felsorolt esetekben is csak akkor jár, ha a munkavállaló legalább hároméves munkaviszonnyal rendelkezik az adott munkáltatónál. A munkaviszony időtartamán nem változtat a szülési szabadság, a szülői szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, valamint a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság három hónapot meg nem haladó tartama. Minden más esetben az időtartamból viszont kiesik az az egybefüggően legalább 30 napot meghaladó tartam, amikor a munkavállalót nem illeti meg munkabér.
A végkielégítés összege
– A végkielégítés összege a munkáltatónál munkaviszonyban töltött időtartamtól függ, és lépcsőzetesen emelkedik. Fő szabály szerint a legkisebb mértéke egyhavi, legmagasabb mértéke hathavi távolléti díj. Utóbbi legalább 25 éves munkaviszony esetén jár. A fő szabálytól eltérően alakul a végkielégítés összege a védett korban lévő munkavállalók esetén. Védett korú az a munkavállaló, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül van. Ilyenkor emelt összegű végkielégítésre lesz jogosult, azaz a fő szabály szerint az őt megillető végkielégítés 1,2 vagy 3 havi távolléti díjjal emelkedhet. A tipikus munkaviszonyban a végkielégítés mértékétől a felek csak a munkavállaló javára térhetnek el, így a jogszabályban meghatározott összegnél magasabb összegű végkielégítésben is megállapodhatnak, kevesebben azonban nem.
Utóbbira a kollektív szerződés ad lehetőséget. Én személy szerint nem ajánlom az internetes kalkulátor használatát, mert a végkielégítés összege távolléti díjban jár, a távolléti díj pedig változó is lehet (ha például a munkavállaló az alapbérén felül pótlékokra is jogosult). Mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni, ha az összeg helyességét illetően a munkavállaló bizonytalan.
Végkielégítés nem jár a munkavállalónak akkor, ha a munkáltatói felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy nem egészségi okkal összefüggő képessége, illetve ha a munkavállaló a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül. Nem jár akkor sem, ha a munkavállaló mond fel, kivéve a munkáltató személyében bekövetkezett változás miatti munkavállalói felmondás, valamint az indokoláshoz kötött azonnali hatályú jogszerű felmondás esetét, amelyet korábban már említettem.
Jár-e végkielégítés a kölcsönzött munkavállalónak?
A jogásznál arra is rákérdeztünk, jár-e végkielégítés a kölcsönzött munkavállalónak.
– Munkaerő-kölcsönzés esetén a végkielégítésre vonatkozó szabályok ugyanúgy érvényesülnek, azonban a végkielégítésre való jogosultság megállapításakor a munkaviszonynak csak az utolsó kikölcsönzés alatti tartamát kell figyelembe venni.
Kell-e adózni a végkielégítés után? – erre is kíváncsiak voltunk.
– A végkielégítés munkaviszonyból származó adóköteles bevételnek számít, így a bruttó összegből le kell vonni a 15 százalékos személyi jövedelemadót és a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot. A munkavállaló a munkabérhez hasonlóan tehát a bruttó végkielégítés nettó összegére lesz jogosult.
Dr. Szabó Viktória kitért a közszférában kapható végkielégítésre is:
– A közszféra munkajogát jogviszonyonként eltérő jogszabályok rendezik, amelyekben a végkielégítésre vonatkozó rendelkezéseket a munka törvénykönyvéhez hasonló metodika szerint, mégis kisebb-nagyobb eltérésekkel építették fel Ami lényeges és kiemelendő különbség a munka törvénykönyvéhez képest az, hogy több esetben is érvényesülnek a végkielégítés visszafizetésére vonatkozó rendelkezések. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a munkavállaló a jogviszonya megszüntetését követően egy bizonyos időtartamon belül (például 180/30 nap) az érintett jogszabályban meghatározott típusú új jogviszonyt létesít, akkor a már kifizetett végkielégítés arányos részét vissza kell fizetnie. Ilyen rendelkezés található például a kormányzati szolgálati jogviszony, közszolgálati jogviszony, egészségügyi szolgálati jogviszony vagy köznevelési foglalkoztatotti jogviszony esetén is.