Elvarázsolta a múlt illata - Kiss Ernő Csaba több ezer műtárgyat konzervált, restaurált, őrzött meg a jövő számára

– Ismertem régészeket anno, megtetszett az a miliő, amiben dolgoztak. Kezdetben dr. Buócz Terézia romkerti kutatásában, ásatási segédmunkásként vettem részt, ahol Derdák Ferenc geodéta vezetett be az ásatási rajzok és felmérések készítésének rejtelmeibe. 1979-től 1984- ig havonta megújuló szerződéssel alkalmaztak, de kitartottam. Azt javasolták, hogy mint a Kismalac és a farkas mesében, csak tegyem be a lábamat a múzeumba, előbb-utóbb véglegesítenek. Így is lett, megtartottak. Eleinte rajzokat készítettem az előkerült leletekről, aztán dr. Bándi Gábor igazgató megkérdezte, hogy van-e kedvem átmenni a restaurátorokhoz. 

Persze, hogy volt. Hesztera Aladár és Wesztergomné Szakonyi Judit dolgoztak akkor a műhelyben, tőlük nagyon sokat tanultam – idézi fel Kiss Ernő Csaba. – Az első igazi nagy munkánk amiben részt vettem, a zsennyei római kori mozaik helyreállítása volt. 1972-ben tárta fel Buócz Terézia Zsennye határában. Budapesti restaurátorok segítségével a megmaradt mozaikrészekre vásznat ragasztottak és feltekerték, mint egy szőnyeget. Budapestre került, majd 1983- 84 táján visszakaptuk az üres vásznakat és két láda mozaikszemet, mert időközben a ragasztó elengedett. Szemenként kellett újrarakni, majd kiegészíteni. Néhány évig az aluljáróban volt kiállítva, nagy sikere volt, mígnem egy szilveszterkor vandálok bedobtak az üvegén át egy kukát, akkor behoztuk onnan. A városszéli nagy barkácsáruházban állítottuk ki újabb néhány évre, ott függőlegesen, akkor nyílt rálátás igazán, szemből, hogy milyen szép. Kiss Ernő Csaba arról is mesél, hogy a restaurátor munkája nem csak a műhelyben zajlik, sokat jártak terepre a régészekkel, mert már a helyszínen kezelésbe kellett venni, különösen a jelentősebb, rosszabb állapotú leleteket. Többek között bronzkori temetőt ástak a zsennyei kavicsbányában, honfoglalás kori temetőt Ikerváron, Lukácsházán és Vasasszonyfán avar temetőt, szívük csücske volt a sárvári 88-as elkerülő, és a Paragvári utcai művészeti iskola, ahol római 1-2. századi gyönyörű tárgyak kerültek elő. 

Az ezekből rendezett kiállítás volt az első, ahol restaurálatlan leleteket bemutattak, hogy a közönség láthassa, hogy mikből lesznek azok a szép tárgyak, amiket a múzeumban látni lehet. Itt a restaurátor-műhelyben is rendszeresen vannak vezetések, bemutatók iskolásoknak, ahol az volt a tapasztalat, hogy minél kisebbek a gyerekek, annál érdeklődőbbek. A restaurátor utazott is a munkája által, nemegyszer vett részt a kiállítások felépítésében. Az 1990-es években Csehországba vittek olyan tárlatot, amit aztán áttervezve a bécsi Collegium Hungarikumban is kiállítottak, majd kérésre átszabták a grazi Eggenberg-kastély körülményeire is. Ott volt a katafai kincs (aranypénzek), a tokorcsi kincs (bronzpénzek), a herényi 38 aranypénz, a szombathelyi Fő térről a mérföldkő (ez most a múzeum kőtárában van), ami pontosan megmutatja Savaria– Róma távolságát: 675 mérföld, vagyis 1000 kilométer, valamint sok szép, a régészek által válogatott római kori leletek. Kiss Ernő Csabának sok kedvenc tárgya van a múltból. Az egyik azok között a leletek között van, amiket a 86-os gyorsforgalmi út készülténél ástak Szelesténél, a 6. századi germán temetőben, ahol szintén csodaszép tárgyak kerültek elő annak ellenére, hogy még akkoriban kirabolták a sírokat. 

Aranyozott ezüst ékszereket, fegyvereket, pajzsokat találtak, két, gazdájuk mellé temetett kutyát kétféle nyakörvvel, lánccal, és legalább tíz csontfésűt. Érdekes, hogy nemcsak a női, hanem a férfi sírokban is voltak fésűk. Köztük az egyik legszebb közel harminc centiméteres, szarvasagancsból készült. A restaurátor 84 ragasztással tudta összeállítani, hogy kézbe fogható és kiállítható legyen. Körülbelül másfél hónapig tartott a helyreállítása ennek az egy tárgynak, olyan aprólékos, végtelen türelemmel végzett munka volt. A restaurátor asztalán fontos tárgy a mikroszkóp, a fémtárgyak zömét ez alatt tisztítja, mechanikusan. A restaurálás mellett kedvenc tevékenysége a régészeti rajzok és illusztrációk készítése. A múzeum saját kiadványaiba, országos szakkiadványokba készített rajzokat. Többek között a háromkötetes Erdély történetébe, a Vas megye népművészetébe, a Savaria – Szombathely történetébe, amely könyv nívódíjat kapott. Sok rajza van a somogyvári ásatáshoz készült nagy monográfiában is. Tizenöt évig készült Dr. Kiss Gábor Vas megye 10-12. századi sír- és kincsleletei című kötete, ami 2000-ben jelent meg. 

– Mindig a napi nyolcórás munkaidőn kívül rajzoltam, ha sürgősen kellett, akkor akár éjszakába nyúlóan is – tudjuk meg Kiss Ernő Csabától, aki az évek során felsőfokú végzettséget is szerzett. Fém szakrestaurátor lett. A kerámia-helyreállítások száma csökkent, a fémek és a fa került nála előtérbe; a keze munkáját láthatjuk például a Vasi Skanzen házait járva a berendezési tárgyak konzerválásában is. Kiss Ernő Csaba most 65 éves, 45 éve dolgozik a Savaria Múzeumban, hamarosan nyugdíjba megy. A Savaria Múzeum állományvédelmi és restaurátor osztályának vezetője 1996-tól máig; az a terve, hogy az osztályvezetést átadja. – Velem kegyes volt a sors, mert ez volt a hobbim is. Minden reggel örömmel jöttem dolgozni – egy életen át; ez kevés embernek adatik meg – fogalmaz. – Nekem ma is öröm több száz éves tárgyakat kézbe venni, a munkám által visszanézni a múltba, és átélni, amit Weöres Sándor úgy írt le egy versében: „Van néha olyan pillanat, ami kilóg az időből”. Másképpen szólva: nagyon széles időskálán mozoghat egy régész, egy restaurátor: legyenek a leletek ötven-, háromszáz vagy hatezer évesek, mert amit a restaurátorok viszszaadnak a jövőnek, azok már nem elfeledett emlékek, hanem a megfogható, valóságos múlt – ez más távlatokat ad az ember életének.