A Sipos család tagjaiban zöld-fehér vér csörgedezik

- Enyhe túlzással élve az egész gyermekkoromat a Haladás-pályán töltöttem, mivel édesapám már 6-7 éves koromban elvitt focizni. Ez volt a családunk kedvenc sportága, ugyanis korábban ő is futballozott. Testnevelőtanár szeretett volna lenni, ám ez különböző okokból kifolyólag másként alakult, de a labdarúgás szeretete nála is megmaradt. Azt első edzésemre is élénken emlékszem: a régi salakos pályán legalább 50-60 gyerek futkározott különösebb koncepció nélkül, de én így is remekül éreztem magamat. Egyébként később ott épült meg az a munkacsarnok, ami aztán később a sportkomplexumnak adta át a helyét – kezdte az emlékek felidézésével dr. Sipos Zsolt, aki még most is nagy szeretettel gondol vissza az akkori edzőire, Varga Jani bácsira és Szöllősi Emil bácsira, még annak ellenére is, hogy a fociban nem lett túlságosan sikeres, így aztán az atlétikára váltott, ahol szintén remek szakemberekkel találkozhatott.

- A klub szeretete abban az időben ivódott belém. A feleségem ugyan budapesti, de szerintem nyugodtan mondhatom, hogy ma már az egész családunknak zöld-fehér a szíve. Nem véletlen, hogy Gergő fiamat is én vittel el először Hali-meccsre. Aztán ő nagyon gyorsan el is döntötte, hogy sportoló, labdarúgó szeretne lenni. Az útja pedig a Grundball, majd a Lurkó érintésével vezetett a Illés Akadémiára. A végén aztán a Haladás futsalcsapatában kötött ki. Ma is hálás vagyok valamennyi edzőjének, mert nem csak focizni tanították, hanem az életre is nevelték. Itt elsőként Bánhegyi Attilát említeném meg. Persze mi is ott álltunk végig a fiunk mellett és mindenben támogattuk – fogalmazott a válogatott futsaljátékos, Sipos „Geri” édesapja. Hozzátette: azért is hálás, mert még úgy is felfedezték Gergőben a tehetséget, hogy nem tudott mondjuk 360-at dekázni. Viszont a kitartásával és az akaraterejével kitűnt a többiek közül.

- Mi otthon a keresztény értékekre építjük az életünket és ezt próbáltuk meg továbbadni a gyerekeinknek, de úgy, hogy közben meghagytuk a szabadságukat a pályaválasztásban is. Tényleg nem gondoltam, hogy a fiúnkból profi sportoló lesz, mert az iskolában nagyon jól ment neki a matematika és a fizika is. Mivel az autókat is nagyon szerette, úgy véltük, hogy mérnök lesz belőle. Ráadásul pont akkor indult a szombathelyi egyetemen a mérnökképzés. Ő viszont másképp döntött. A nővére orvosi pályára ment, a húga grafikus lett, azaz mindketten egyetemet végeztek. Mi azonban így is mindenben támogattuk Gergőt. A Bolyai-iskolában remek alapokat kapott, aztán az ELTE itteni campusán sportszervezőnek tanult, ám azt nem fejezte be, de még arra is bőven lesz ideje – mondta dr. Sipos Zsolt. Kiemelte: számukra az a legfontosabb, hogy a gyermekeik örömüket leljék abban, amit csinálnak. No, és persze az sem baj, ha sikeresek abban.

- Gergő 16 éves volt, amikor a nagypályás karrierje az Illés Akadémián véget ért. Szerencsére akkor egy korábbi edzője, Bánfalvi Zsolt tanácsára kipróbálta magát a futsalban. Nagyon gyorsan megkedvelte a Hali U20-as együttesének az edzőjét, Pálmay Tamást és a csapattársait, valamint a vezetőket is. Úgy érezte, hogy egy nagy családba került. Szerencsére aztán ott is ragadt a Haladásban, ahol egyre komolyabb szerepet kapott. Ha jól számolom, akkor a mostani a tizedik NB I.-es szezonja zöld-fehér szerelésben. Erre pedig valamennyien nagyon büszkék vagyunk. Ha tehetjük, akkor itthon és idegenben is buzdítjuk a csapatot. Nehezen tudnám elképzelni, hogy ne a Halinak szurkoljak – adott egészen friss helyzetjelentést a gyógyszerészként dolgozó édesapa, aki úgy véli, hogy rengeteg munka van a fia sikerei mögött. Bízik abban, hogy Gerit a továbbiakban is elkerülik a súlyos sérülések és akkor még jó pár sikeres szezon várhat rá.

- Ez az egész történet egy óriási élmény a számunkra a feleségemmel, akivel közösen szurkolunk a fiunknak. Persze a lányaink sikereinek is nagyon-nagyon tudunk örülni, bár ők ugye nem a sportban érik el ezeket. De például az az emlék is igen kedves a számunkra, hogy az új sportkomplexum alapkőletételénél a Gergő is közreműködhetett. Az életfelfogásunkból adódóan a gyermekeink számunkra az elsődleges örömforrások – fogalmazta meg a család lényegét dr. Sipos Zsolt. Amúgy a szülői támogatásra nagyon sok sportolónak van szüksége. A legtöbbjük szereti, ha a pályán történteket átbeszélhetik mondjuk az édesapjukkal.

- Ezt a dolgot még véletlenül sem erőltetjük, azaz akkor történik meg, ha Gergő igényli. Szerintem ez nálunk nagyon jól működik. Egyébként amint megvan a sorsolás, mi már írjuk is be a naptárunkba a programot. Fontos szerintem a nyugodt családi-, és párkapcsolati háttér egy fiatal sportoló számára. A párjával, Horváth Millával már nagyon régóta együtt vannak. Megmondom őszintén: bízunk abban, hogy ez a kapcsolat akár egy házasságban is kicsúcsosodhat majd – engedett egy pici betekintést a családjuk hétköznapjaiba riportalanyunk, akivel a beszélgetés vége felé gólokról is szót ejtettünk.

- Úgy érzem, hogy Gergő rengeteget fejlődött az utóbbi években. Fontos amúgy az is, hogy centerként Dróth Zolitól tanulhat nap mint nap. Ám a futsal csapatjáték, csapatként kell folyamatosan előrelépni. Bár nekünk szülőknek a gyermekünk sikerei azért mindent überelnek. Emlékszem, amikor a 17. születésnapján gólt szerzett, az óriási boldogság volt a számunkra. De örülünk például annak is, ha védekezésben nyújt maradandót. Az eddigi csúcs viszont az a spanyolországi Bajnokok Ligája mérkőzés volt, amikor 4 ezer szurkoló előtt a Palma de Mallorca otthonában a meccs 4-5. percében 10-12 méterről iszonyatos erővel a hazaiak kapujába bombázott. Óriási lett a csend, aztán gratuláltak a spanyol drukkerek. Szó szerint dagadt a májam! Ezt soha életemben nem fogom elfelejteni – zárta a beszélgetést dr. Sipos Zsolt, a válogatott futsaljátékos, Sipos Gergő édesapja, aki úgy gondolja, hogy a Halinak komoly esélye van arra, hogy idén is megnyerje a bajnokságot és a Magyar Kupát is. Aztán pedig majd ismét jöhet a Bajnokok Ligája.

Podcast: