Ha a gyűlölet dioptriái élesítik a képet…

Sohasem féltem az állatoktól, ugyanakkor mindig is elfogadtam, hogy van, aki tart tőlük. Most is azt gondolom, hogy ez teljesen rendben van. Ám amikor valaki feneketlen gyűlöletről tesz tanúbizonyságot, amikor valaki nem látja meg az állatokban az esendőt, a szeretetre méltót és a tisztát, akkor ott valami nagy baj van. Amikor életemben először találtam szemben magamat egy olyan emberrel, aki egyrészt utálja a kutyámat, másrészt ezáltal minket is, meghökkentem. Hiszen azt sem tudja, miről beszél! Aztán látva a nem palástolt gyűlöletét, elragadott a hév, a düh.

ű A vörös köd szó szerint elvakított. Végül, ahogy lecsillapodtam, rájöttem arra, hogy sajnálom ezt az embert. Sajnálom, mert minden egyes gyűlölködő, átkozódó reakciója egyvalamit bizonyít. Hogy leginkább saját magával van baja, s ez egy olyan mentális szemüveg, aminek a lencséi vég nélkül torzítanak, groteszkké maszkírozva mindent és mindenkit. 

Pedig csak le kellene tenni azt az okulárét végre, mert mindaddig, míg a gyűlölet dioptriái élesítik ki a képet, addig állatok és emberek egyaránt szörnyetegeknek tűnnek.