Golyóstoll-gyűjtemény – és annak izgalmas története

Ezredes úr kis lukácsházi birtokán fogad bennünket, ahol szinte egy botanikus kertben érezhetjük magunkat, ahogy kerülgetjük a nem mindennapi növényritkaságokat. Zegzugos utacska vezet fel a pici faházikóhoz, ahol talán egy óra se lenne elég a falakat díszítő emlékek alapos végigböngészéséhez. Egy hosszú, sikeres karrier számtalan tárgyi emléke tűnik elő, és sok-sok fénykép. No és tollak! Tollak, itt is, ott is – mindenfelé. Pedig ez a kis szoba csak egy részét őrzi az óriási kollekciónak – mosolyog. Itt, majd a kis árnyas teraszon ismerhetjük meg a nem mindennapi gyűjtemény történetét.

Székesfehérvári születésűként került a nyugati határszélre – avat be bennünket az első itteni tapasztalataiba. Az addig elmondott, sulykolt propaganda-szöveg után tágra nyílt szemmel csodálkozott rá a szomszédos Ausztria látványára, mindennapi életére. Már amikor végre sikerült kijutni oda... Kőszegi nyomozóként, majd bűnügyi osztályvezetőként csak az utolsók között kaphatta meg a nyugatra is érvényes útlevelet: 1990-et írtunk akkor. Aztán egyre szorosabb lett az osztrák kollégákkal a kapcsolat, és gyakoriak voltak az utazások, találkozók. Az ilyen alkalmakon ajándékba kapott tollakat mindig eltette, mert egyediek, érdekesek voltak. Hamarosan több tucatnyi jött össze, és ekkortól kezdte el a tudatos gyűjtést.

Örömmel hallottuk aztán ezredes úrtól, hogy éppen lapunk, a Vas Népe adta meg az igazi lendületet a gyűjtéshez. A kilencvenes évek elején, egy rendőrnap előtt többek között őt is megkérdezték, van-e különleges, érdekes szabadidős tevékenysége. Megmutatta az akkor még szerény készletet, készültek fényképek is – neve és hobbija pedig ismertté vált vármegye-szerte. Kicsik és nagyok, közelebbi vagy kicsit távolabbi rokonok, ismerősök lepték meg pár izgalmas darabbal. Előfordult, hogy egy egész zacskónyit vittek neki, ajándékba: hadd legyen a minigyűjtemény jó helyen!

Felpörgött a dolog: misszióba, kiküldetésbe kijutott kollégák már jól tudták, hogy milyen ajándékkal kedveskedjenek. Nyugat-Európa, Amerika, Ázsia, Szahara: sorolja, honnan érkeztek a másként elérhetetlen kincsek, ritkaságok. Természetesen saját utazásai is nagy mértékben hozzájárultak: tudatosan ezzel lepte meg magát, ha érdekes helyekre juthatott el – főleg Schengen és az Interpol-kapcsolat után. Több országban komoly és szoros kapcsolatok jöttek létre az ottani rendőrökkel, sőt: baráti és testvérvárosi viszonyok is. A gyűjtemény – talán mondani sem kell – mindig „profitált” ezekből az alkalmakból, kapcsolatokból is.

Hozták a tollakat különféle sportos barátok is: Európa- és világbajnokságok, nemzetközi versenyek egyedi kiadásai bukkantak fel. Egy idő után már szükségessé vált témák szerint különválogatni a sok-sok íróeszközt. Az említett sport (mint témakör) lett az egyik fő kategória, de a turisztikai, földrajzi csoport mellett értelemszerűen ott volt a szakmai vonal, azaz a rendőrségi csemegék is (például egy seriff-toll is az Egyesült Államokból). Saját kategóriát tud magának a Parker és a Senator, mint kivételes, és persze drága márka. Ezek jelentik ebben a hobbiban a legfelső szintet – tudtuk meg. Még a búcsúztatójára is leginkább ezt az ajándékot választották közeli és távoli kollégák: tudták, hogy alkoholt nem fogyaszt, ennek viszont nagyon fog örülni. Nem tévedtek…

Elmeséli, hogy túlnyomó többségben a golyóstollak vannak a gyűjteményben, de akad tintás és patronos kivitel is, érdekességként. Meg a grafománia is inspirálta, természetesen: szereti a kézi, szép írást. Volt benne része bőven pályafutása alatt! Akadt, hogy egyetlen nap alatt körülbelül ezer alkalommal kellett aláírnia vagy szignóznia. Akadnak a gyűjteményben használt darabok is, de egyet-egyet csak legfeljebb pár napig fogott be. A használat a gyűjteményi darabokat tekintve persze lényegtelen: ugyanúgy értékesek a kifogyott, elhasznált (de kifogástalan állapotú) példányok is. Néha cserebere is előfordul, de nem ez volt soha a fő irány, csak esetenként adódik ilyen.

Egészen lenyűgöző érdekességek a kis hétvégi házban található darabok is (például a pisai ferde torony vagy egy Szfinx Egyiptomból), de a legértékesebb, különleges és persze a drága példányokat is inkább otthonában őrzi. Most, hogy nyugdíjas lett, reméli, hogy ideje is lesz a hatalmas kollekció alapos rendszerezéséhez, és talán valamilyen logikus, átlátható „kiállításához” is. És igen: a megszámláláshoz is! A jelenlegi becsült szám körülbelül háromezer darab…