Hol hűsöljünk a hegyekben? – Például a Hétforrásnál! - fotók

Első hallásra talán furcsa lehet, de ha belegondolunk, érthető. Minél magasabbra megyünk tengerszint felett, annál hűvösebbnek érezzük a klímát. Egyrészt ez abból adódik, hogy ott hamarabb hűl és lassabban melegszik fel a levegő, másrészt pedig többnyire kisebb a páratartalom. Az pedig erősen befolyásolja a hőérzetünket is… Ehhez jön harmadikként az ottani sűrű erdők lombozatának folyamatos és állandó, egész napos hűvös árnya.

Persze, azonnal adódik a kérdés, hogy felmenni, hegyre?! Egy kis hűsölésért? Nos, a mai kor embere egyrészt erősen motorizált, másrészt nem ritkán kényelemes is. Az összefüggés nyilvánvaló, igen, de ami tény: a túrázás örömeit, kellemes fáradozását és sok-sok élményét tényleg ki lehet váltani néha egy autózással. Nézzük csak, esetünkben ez mit is jelent? Vegyük alapul vármegyénk legnépszerűbb tájegységét, ahová a legtöbben mennek kirándulni: a Kőszegi-hegység. Két helyre is feljuthatunk kocsival, némi szerpentinezés után: Velemből a Hörmann-forráshoz, vagy Kőszegről a Szabó-hegyen át az Okmányos pihenőhöz. Nézzük ez utóbbit, hiszen a címben ajánlott Hétforrás ehhez esik közel.

Sokan tévesen Kincs-pihenőként ismerik ezt a parkolót. A valóság az, hogy Kincs püspök úr egykori padja és kedves kilátóhelye sincs messze ide – de azért pár száz méter. A hely neve amúgy nem túl régi: az 1950-es években – vagyis az „átkosban” kapta. Igen: eddig és nem tovább! Okmány nélkül semmiképpen, hiszen a ma oly’ közkedvelt hegyek akkor túlságosan is közel voltak Ausztriához, vagyis az imperialistákhoz. Ha ide feljutottunk, máris egy igazán kellemes helyen találjuk magunkat: padok, asztalok, sőt: még egy szezonális büfé is fogad. A hőmérséklet itt is enyhébb már: érezhető az alpesi jellegű illat és levegő. Most vagyunk ötszáz méter magasan. A Hétforrás innen nincs messze, kellemes, lassú sétával is fél-, legfeljebb háromnegyed óra.

A parkolóban látunk egy lesorompózott utat, ami nyugati irányba tart. Nem arra, hanem észak felé megyünk! A Kőszegi Tourinform jóvoltából fából készült, igényes útjelző tábla is segít. Hamarosan itt is kikerülünk egy sorompót, aztán követjük az aszfaltos út hosszú, balos ívét továbbra is. Egy helyen – 860 méter megtétele után – jobb kéz felől egy kis gyalogút érkezik Kőszeg felől. Még gyakorlatlan szemnek is feltűnik itt a fehér alapon kék sáv jelzés: igen, ez az OKT (Országos Kéktúra). És itt, ebben a kanyarban – pár méternyi aszfaltozás után – az ösvény be is bújik a lombos fák árnyékába. Itt is felbukkan, segít az előbbiekben már látott-megismert fa útjelző tábla. Ezt az utat válasszuk, ne az aszfaltot! Rövidebb, sokkal barátságosabb a talpnak, és illatos, árnyas túraút; kellemes lejtéssel, többszöri szép panorámával. Nem sokkal később egyébként érkezik egy zöld sáv is, de az nem befolyásol minket.

A balról felbukkanó romos épületek annál inkább! Az évtizedek óta itt szomorkodó, düledező romok az egykori határőrségi laktanya épületei voltak, és talán még mindig reménykednek egy szebb jövőben. Ha jobbra tekintünk, ott viszont egy esőház bújuk elő a lombok közül. Megérkeztünk! Jobbra tűzrakó helyek, padok és asztalok teszik teljessé a hangulatot. Néhány méterrel odébb pedig feltárulkozik az országosan is ismert, híres Hétforrás, jellegzetes oszlopsorával.

Évszaktól függetlenül oda veszi az irányt mindenki, hogy megkóstolja a méltán népszerű, friss és bőséges forrásvizet. Nevéhez méltóan hét kifolyóból ömlik ki a vágyott frissítő, a hét vezér nevével feliratozott táblák alatt. Ha gyerekekkel jöttünk, az alkalom mindjárt egy kis történelemóra is lehet… A forrásvizek mindig, minden időjárási körülmények között ideális hűmérsékletű frissítők. A Hétforrás 

napjainkban is, még az aszályos években is megbízható vízhozamú. Ez sajnos egyre kevesebb forrásról mondható el a Kőszegi-hegységben, pedig országos szinten nem is állunk rosszul… Ez a hely 440 méteren található, azaz, a hegység egyik legmélyebb pontja. Érezhetően hűvös: köszönhetően ennek és a hideg víznek is.

Ha ittunk egy jót, jöhet egy remek piknik, nemde? Az említett asztalok és tűzrakó erre fog csábítani: utóbbi még bográcsozást is kínál. Az esőház oldalán pedig felfedezhetjük a már említett OKT bélyegzőjét is: akár a kiindulópontról (Írott-kő), akár Kőszegről érkezik ide egy kéktúrázó, ez lesz a második pecsétje aznap. Ha gyerekekkel érkeztünk, akkor feltétlenül ajánlott a környék bejárása is – felelősen és a természet értékeire vigyázva, persze. A kis patak (ami tulajdonképpen a kifolyó) pár száz méter után átlépi az osztrák határt, és Rőtfalvára (Rattersdorf) már Siebenbrünnel néven csorog be. Itt, a forrás után egy kis völgyet képez, ahol csemegékre lelhetünk: szeder, málna is előbukkan a fürkésző szemnek.

Az edzett, jó erőben lévő túrázók innen egy pompás kilátóhoz is felmehetnek. De ezt csak tapasztalt túrázóknak ajánljuk! Az Óház-tetőről van szó, ami ide pontosan egy kilométer – de közben 172 méter szintemelkedést is jelent. Ez egy igen erős, őszinte emelkedő, még a sok kihívást rejtő Kőszegi-hegységben is!

Amennyiben kellően feltöltekeztünk, indulhatunk vissza, a már megismert úton. Ez tehát ismét a kék sáv jelzést jelenti, ami ezúttal kicsit emelkedni fog; nagyjából az aszfaltút eléréséig. Ott már ismerős lesz a hely: csak arra figyeljünk, hogy az aszfalt bal ívére térjünk, ne jobbra, vissza! Aztán sorompó, parkoló – és véget ért az összesen körülbelül 4,2 kilométeres kis túránk.

Végezetül minden kedves olvasónk szívére helyezzük az örök szabályt: