Mi a jó házasság titka? - Olvasóink válaszoltak

Lapunk közösségi oldalán tettük fel ezt a kérdést, amivel a szokottnál is élénkebb érdeklődést váltottunk ki. A felület nyugodtan nevezhető demokratikusnak: bárki hozzászólhat, bármilyen stílusban, és a sokféle érdeklődésű, hangulatú közönségnek hála, a válaszok is azok.

Kiindulásként leszögezhetjük, hogy két tábor igen hamar kialakul ilyenkor: akik komolyan veszik a kérdést – és akik nem. Persze, így igen hamar el is jutottunk Murphy mester magasságába, aki megállapítja, hogy „Az emberek két csoportra oszthatók: akik két csoportra osztják az embereket – és akik nem”. De azért, mégis! Tényleg így van, tessék megnézni. A komolyabbak – mit tesz Isten! – több évtizedes múltra hivatkoznak, utalnak – és büszkék. Hát nyilván; ki ne érthetné ezt meg? Másképpen közelítsük meg: ki ne irigyelné… ugye? Az a (vélhetőleg) szűk réteg nem, talán, akik belül vannak a Paradicsom kapuin.

De tényleg szűk ez a réteg? Az. A statisztikusok már tolják is orrunk alá a számok erdeit, amik végén a siralmas hazai (világ?) helyzet szomorít. A kétezres évek adata, hogy ezer házasságkötésre 550 - 600 válás jut (a rekord 672 volt), ami még mindig „szépen” elmarad például a derék belgák mögött, akiknél a házasságok háromnegyede(!) végződik válással. No, és mikor történik meg? Érdekes: ahogy a házasságkötésnek és a szülésnek, úgy ennek az ideje is kitolódott. A nyolcvanas években a nők-férfiak 33/36 évesen váltak, addig ez ma már 43/46 éves kort jelent. Plusz tíz év. Figyelemreméltó.

Ha igen, akkor miért? Az első két ok: megcsalás - félrelépés - hűtlenség, illetve az alkoholizmus. Érdemes közben egy fél sandítást vetnünk kedves kommentelő társainkra, hogy aztán egy kicsit elmerengjünk… Komoly vagy sem, de azért számos őszinte vélemény jön át. Érezhetjük, és nem kell nagyító felfedezni az itt emlegetett félrelépés-féle vonalat. Hogy mindezt ki hogyan éli át, meg, túl – az más kérdés. És hány évnyi házasság után jön (ha jön) a válás? Felejtsük el nyugodtan a legendás hetes számot… illetve mégsem, mert annak a kétszerese: 14 év. Ez is elgondolkodtató, nemde?

Ha lassan is, de eljutunk a kérdésben feltett „jó házasság” kutatásához – most, hogy átrágtuk magunkat a sok rossz házasságon. Szépséges emberi értékek bukkannak elő: szerelem, szeretet, elfogadás, megbecsülés. Beszélgetés, őszinteség, tisztelet. Fentebb már utaltunk rá: ezek észrevehetően több évtizedes megtapasztalások – és több évtizedes emberek. De mi a helyzet a fiatalabbakkal? Lehet ott is jó házasság? Hát ugye, miért is ne? És beleférhet az (egyik hozzászólásban) néven is nevezett Maslow-féle piramis is, igaz? Számos kényelmes, netán picit lusta ember is él házasságban, nem is szólva a zsigeri szükségletek, emberi ösztönök, vágyak mozgatta hajtórugókról. Amik mind az élet részei, és értelemszerűen előbukkannak egy ilyen őszinte hangvitelű, laza stílusú „beszélgetésben”.

Zárásként pedig (szabad?) még egy Murphy-törvény, csak hogy kijöjjön a keretes szerkezet… „Az emberek két csoportra oszthatók: az erkölcsösök és az erkölcstelenek táborára. A felosztást az erkölcsösök végzik”.

Kívánunk mindenkinek jó házasságot, boldog párkapcsolatot!