Egyfecske: csak ennyi az élet?

Annyi az élet, amennyit kihozunk belőle a lehetőségeinkhez mérten. Bele lehet rokkanni egy munkahelybe, ami nem megfelelő, ami nyomaszt, ami az idegeken táncol. Bele lehet, igen, de ez mindig saját választás kérdése. Mert ott a munkaváltás esélye. Hogy kockázatos? Persze! Hogy általában életmentő? Majdnem mindig. Lehet nyavalyogni, egy szituáció menynyire kényelmetlen, egy ember mennyire kellemetlen. Lehet, de nem volna könnyebb cselekedni? Kilépni az adott helyzetből, megbeszélni a konfliktust, és továbblépni? Dehogynem! Viszont sokan szeretik a mártír, az áldozat szerepet. Soha nem vallanák ezt be maguknak. Vagy ezt látták a felmenőiktől örök életükben, vagy ezt a habitust sajátították el. Mindenesetre nekik ez az ismert, a komfortzónán belüli. S aki kiváló áldozat, annak a változás, változtatás nem pálya, mert még a végén a mártírlétet is sarokba kellene hajítani. Akkor nem lehetne másokat hibáztatni, folyton kifelé mutogatni, akkor felelősséget kellene vállalni a tettekért, s ez bizony kemény dió. Szóval az élet annyi, amennyit kihozunk belőle. Ez az egyik legijesztőbb s egyben leginkább felemelő gondolat e glóbuszon.