Csodálatos év volt – A Rotary Nemzetközi Diákcsere Programja révén jutott ki az USA-ba Mihalcsics Tamás - fotók

„Ha mindenki rotarys cserediák lett volna, nem lennének háborúk” – így kezdődik a hivatalos honlapon a diákcsere program bemutatása. Tamás egyetért a gondolattal. Nála feltétlenül megvalósult, amit a honlapon célként megfogalmaznak: a világ különböző országaiból érkező fiatalok ismerjék meg egymást, más országok, földrészek életét, nyelvét és kultúráját. Az ELTE Bolyai-gimnázium diákja a 10. évfolyam után – Szombathelyt és Magyarországot is képviselve – tavaly júliusban utazott a coloradoi Grand Junction-ba, és egy évig a Grand Junction Central High School-iskolában tanult. 

– A 9. évfolyam elején jelentkeztem, a kiválasztás folyamata tavaly zárult: megtudtam, hogy az 5470-es számú Rotary District-ben fogadnak majd, amiről kiderült, hogy Colorado államot jelenti. Magyarországról körülbelül negyvenen utaztunk, ugyanennyi diákot fogadott hazánk is párhuzamosan. Július 25-én szálltam le a Colorado nyugati részén található 70 ezres városban, és a fogadó család révén három nap múlva egy táborba csöppentem, ahol a futáson kívül hegyet is másztunk – feljutottam a Mount Massive-ra, a Sziklás-hegység második legmagasabb csúcsára –, és kiválóan összekovácsolódtunk. Augusztus elején kezdődött az iskola. Beléptem a futócsapatba, és a családfő lett az edzőm. Január 10-én kerültem át a másik fogadó családhoz – az iskola és a csapat nem változott – meséli.

S ha már a középiskola szóba került, arról külön beszél: 

– A tanév elején magamnak állítottam össze az órarendet, kiválasztottam, hogy milyen tantárgyakat tanulok az év során. Angol, fizika, rajz, fotózás, matematika, pénzügyek is szerepelt a listán, és tanultam az amerikai politikai rendszerről is. Az ottani szisztéma hasonlít az egyetemihez: kreditrendszer van. A tanuláson kívül a délutánjaim, estéim jobbára futóedzésekkel és a másnapra való felkészüléssel teltek. Jól vettem az akadályokat: stabil alapokkal érkeztem, ami az angolt illeti, és rengeteget fejlődött a nyelvtudásom. Külön öröm, hogy az első és a második szemeszterben is megkaptam az Academic all state first team címet, ami egy Colorado állami elismerés, Magyarországon a “Jó tanuló, jó sportoló” állami díjnak felel meg. A futók között az első ötben tartottak számon. 

Úti élményeiről is beszél: szép emlék számára az arizonai Phoenixben rendezett háromnapos futóverseny után hazafelé a Grand Canyonban tett látogatásuk. Cserediákokkal töltött hat napot a New York–Philadephia–Washington DC körúton, amit az egyik fogadó családdal megtoldottak egy Illinois állambeli East St. Louis-i és springfieldi látogatással – ott még teljes napfogyatkozást is láttak. 

Tamás gépe június közepén landolt Budapesten – kellett némi idő, amíg feldolgozta az elmúlt 12 hónapban történteket. A kinti társaival azóta is tartja a kapcsolatot. Első fogadó családja idei európai körútján útba ejtette Magyarországot, és ha már itt jártak, Szombathelyre is ellátogattak, meséli.

A múlt hét a vízilabda-edzőtáborról szól – a sporttal megy tovább. Szeptemberben pedig a 11. évfolyamon kezd a Bolyaiban. A jövőjével kapcsolatban körvonalazódott, hogy valószínűleg gazdasági irányban tanul majd tovább. 

A közelmúltról Tamás úgy összegez: új nézőpontot kapott, formálta a személyiségét az elmúlt egy év. Érettebb, jóval önállóbb és magabiztosabb lett, új barátokat, kapcsolatokat is szerzett. A támogatásért hálás a Rotary Club Szombathelynek és az országos Rotary szervezetnek is.