Vép cserkészei ezúttal 103 évet mentek vissza az időben

Vép cserkészei ezúttal 103 évet mentek vissza az időben, és a népszavazás előtti Sopron város határában verték fel sátraikat. Vezetőjük, Kosár Gábor élménybeszámolójában azt írja: „Szükség is volt ránk, mert a soproni, dunaszigeti és pannonhalmi cserkészekkel kiegészülve dolgoztunk azért, hogy Burgenlandnak ez a kis darabja Magyarország maradhasson. Felderítettük a „leendő” ágfalvi csatahelyszíneket, hogy a fegyverek erélyes szava megállíthassa az elbizakodottan benyomuló osztrák csendőrséget, ami előfeltétele volt a tárgyalásnak és népszavazásnak. Egyik éjszaka még egy hanyag védelemmel ellátott osztrák helyőrségen is rajtaütöttünk, elrabolva tőlük fegyvereiket! (…) Praktikus tábori és katonai ismeretekre is szert tettünk, még lőfegyvert is gyártottunk (igaz, csak gumitüzelésűt). Nem feledkeztünk meg alaposan felderíteni Sopron utcáit, a közeli hegyeket és azt is kikutattuk, hova fog szavazni a német, magyar és horvát ajkú lakosság ezekben a zűrzavaros időkben. Sokszor mi magunk is elbizonytalanodtunk a tábortüzek alatt, vajon mit válasszunk: a jódlit vagy a magyar népdalt? A hózentrógert vagy a nadrágszíjat? De nem bíztuk a véletlenre: talán a legfontosabb argumentum az élelmezésünk volt, melynek gerincét a jó magyar konyha adta. Így kétség nem férhetett hozzá, hogy mi legyen a népszavazás eredménye: „Wir bleiben Ungarn!”