Páratlan kilátás a városra: a pénteki naplementében másztuk meg a szombathelyi víztornyot - fotók

Ahogy erről már beszámoltunk az Agora idei őszi-téli eseményeinek ismertetésénél, a „Kultúrházak éjjel-nappal 2024” program keretén belül nyitotta ki kapuit a szombathelyi Víztorony. Pénteken este hat és kilenc között fél órás turnusokban lépcsőzhettek fel a vállalkozó szellemű és kellően kíváncsi látogatók. És persze akik kellően szemfülesek voltak: az előzetesen meghirdetett létszám ugyanis nagyon hamar, már jóval az esemény előtt betelt.

Víztorony: minden szintje érdekes

Az első kilátószinten – ami a lombkorona-magasságnak felel meg – máris izgatott gyerekzsivaj hallható. Pedig még csak 60 lépcsőfokot gyűrtünk le – de máris következhet a második kilátószint, újabb 30 lépcsőfokkal. Onnan aztán jöhet az eddigi 90, de ez már egyben: így érkezünk a 3., medenceszint magasságába. Nevét nem véletlenül kapta: csakugyan óriási víztároló medencék vannak itt. Tíz méter mélyek, és körülbelül 800 köbméter víz tárolására voltak alkalmasok. Egészen 1978-ig betöltötték ezt a funkciójukat. A felette lévő kupolát a 2. világháború során lebombázták, tehát azt újra kellett építeni. A szint különlegessége még, hogy rendkívül visszhangos, amivel természetesen igen nagy népszerűséget szerez – főként (de nem kizárólag) a legifjabbak körében. Jellemzően egyébként családok jöttek el, zseblámpával kezükben, csillogó szemű gyerekekkel.

Az utolsó, negyedik szint eléréséhez már csak a végső 30 fokot kell letudni, hogy aztán elmondhassuk: a város második legmagasabb pontján vagyunk: 45 és fél méteren. Ennél már csak a Székesegyház tornya van – kicsivel – feljebb. A kilátás – hála a tiszta, derült időnek – lenyűgöző. Körben, 360°-ban minden irányba, sőt: felfelé is. Többen a csillagos égboltot is szemlélik, mások ismert épületeket keresnek-találnak meg. Ami közös: mindenki lenyűgözött, felfokozott hangulatban ereszkedik le a csigalépcsőkön.