Plázából fitneszparadicsom - Mi történik a Nyugat királynőjével?

Ahogy a napokban megírtuk, bezárnak a Savaria Plaza éttermei és fodrászata; helyüket konditeremnek adják át. Azaz: aki eddig ott szeretett enni-inni, esetleg frizurát készíttetni, azok most két lehetőség közül választhatnak: vagy ezeket a dolgokat máshol teszik meg, vagy helyette gyúrni mennek.

Pláza vagy konditerem?

Csoda-e, hogy a hír megmozgatta sokak fantáziáját, és rengeteg komment érkezett a vaol.hu közösségi oldalára? Aligha. A városért aggódók, az itt élni, vásárolni, enni-inni és szórakozni akarók megint, újra csalódtak. Nem először, nem utoljára, tartok tőle. Amikor megépült a Savaria Plaza, vele jött a remény is – mert láttuk más városokban, hogy tud ez működni is. Aztán megláttuk itt Szombathelyen, hogy tud ez nem-működni is. És ha továbbra is körülnézünk, számos példa bizonyítja, hogy náluk továbbra is megy, köszönik szépen: elég csak Sopront, Győrt vagy akár Zalaegerszeget említeni. Talán jobb helyre építették, talán komolyabb méretűek, meg hát a kínálat, üzletek sokszínűsége, szolgáltatások bősége – nem vagyok szakember, de ezek jutnak eszembe.

A Savaria nevet megkapta annak idején, de hogy hány ember asszociál róla a dicső múltra, az kérdéses. És ne is menjünk vissza az ókorba: szerették ezt a várost „Nyugat királynője” névvel is titulálni. Akadnak ilyen hangok ma is – bár mintha már jobbára csak éllel, esetleg szomorúan tennék ezt… Egy idős bácsi jut eszembe: a Széll Kálmán utca vasút felőli végén lakott, aki szeretett mesélni a régi korokról. Amikor öt helyen tudott meginni a vasút és a Nagyszálló közötti útszakaszon egy pikoló sört. Amikor még a Széll utcában autózva az a gyönyörű (akkor még nem omladozó) épület látszott, amíg oda nem ért. Mellette a Szelestei pedig a pompás pályaudvart engedte látni. Az olvasóra bízom, és be fog ugrani a mai két – éppen ellentétes irányú – látvány, igaz?

Emlékszem még (sajnos) a fás-ligetes Fő térre, ahol most a kánikula örömmel tombol, hiszen segítséget kap az óriás lekövezett placctól, ami veri vissza a hőt boldogan. Csoda-e, hogy a járókelők szinte súrolják az árnyék felőli falakat? Már akik egyáltalán ott vannak… Hétvégi délutánokon elszomorító látvány a néhány lézengő. Számukat a töredék-méretű Kőszeg is lepipálja, pedig lám, olvasom a kommenteket: ők sem elégedettek. De miért? Nincsenek nyitva, vagy (jobb esetben) igen korán – nyáron is hat-hét körül - bezár a helyek többsége, mondják a távol maradók. Nincs vevő, nincs forgalom! Mire nyissak ki, fizessem a költségeket? – védekeznek amott. Ördögi kör, igaz?