Tényleg hatása van a személyiségünkre, hogy hányadiknak születtünk a családba?

Hat ránk az, hogy hányadikként születtünk a családba. Nem véletlenül alakultak ki bizonyos jellemzők a születési sorrend kapcsán, hiszen egy általános tulajdonságcsoporttal mindenki jellemezhető, mondja az előadó, majd egyenként bemutatja a különböző születési pozíciók befolyását, hangsúlyozva azonban, hogy általánosságokról van szó, amelyet számos változó befolyásolhat. Általában két személyiségtípust figyelhetünk meg az elsőszülötteknél: a szolgálatkész, törődő, gondoskodót és az agresszívabb, irányító, önérdek-érvényesítőt. Mindkét típusra jellemző viszont, hogy cselekedeteik, viselkedésük hátterében ott van a maximalizmus, hiszen egyéb példa híján (nincs még kis testvér) a szülői mintához viszonyítják magukat. Emiatt vagy állandóan elégedetlenek a saját „tökéletlenségük” következtében, vagy kudarckerülőkké válnak. 

Az elsőszülöttekről azonban nagy általánosságban elmondható, hogy módszeresek, fekete-fehéren gondolkodnak, teljesítményorientáltak és tekintélyelvűbbek, mint mások. Az elsőszülöttség hátrányai: sokan panaszkodnak arra, hogy ők voltak a „főpróba”, feléjük volt a legtöbb elvárás, nekik kellett a tesók előtt kitaposniuk az utat, ők kapták a legtöbb negatív figyelmet, emiatt szorongóvá váltak. A középső gyermekek az úgynevezett szendvics- vagy láthatatlan gyermekek, akik minden irányból „szorongatva vannak” és rendszerint az ellenkező személyiségjegyek kialakítása felé törekednek, mint az idősebb testvérük. Békítő természetűek, alkalmazkodók, csapatjátékosok, barátságosak, hamarabb nyitnak kifelé, mégis zárkózottabbak és titokzatosak, de kevésbé feszültek, mint az idősebb testvérük. Általában állhatatosabbak és függetlenebbek is. A középsőség hátránya: felnőttként rendszerint nincs kialakult önképük. Nehezen tudják önmagukat meghatározni. Gyakran panaszkodnak arra, hogy nem is tudják, mihez van érzékük, miben tehetségesek. A születési sorrend végén elhelyezkedők a cukik, a mindenki szeme fényei, akik helyett rendszerint a nagytesók csinálnak meg mindent. Velük szemben már nincsenek akkora elvárások, ezért kevésbé szabálykövetők. Jellemzően viccelődéssel, mókamesterséggel hívják fel magukra a figyelmet. 

Érzelmileg jobban kötődnek a testvéreikhez, ezért figyelnünk kell arra, azok hogyan bánnak velük. Sármjuknak köszönhetően nagy túlélők. A kicsiség hátránya: gyámoltalanokká válhatnak, nem akarnak felnőni, kerülik a felelősségvállalást, a kihívásokat. Felnőttként általában elhanyagoltságra panaszkodnak. Olyan jellemzőkkel bírnak, mint az elsőszülöttek, csak náluk még dominánsabban vannak jelen ezek a személyiségjegyek. Erősen kötődnek a felnőttekhez és a felnőttvilághoz, koravének, kevésbé alkalmazkodók, önközpontúak, precízek. Az egykeség hátránya: nehezen élik bele magukat mások helyzetébe; a túlzott figyelem, amelyet egykeként kapnak vagy szorongóvá, vagy épp elkényeztetetté teszi őket. Vannak tényezők, amelyek a születési sorrend hatásait befolyásolhatják: egy középsőből is lehet domináns elsőszülött, vagy egy egyke is kerülhet más helyre a családban. Ezek a változók a korkülönbség (minimum öt év a testvérek között felülír mindent), a nemek jelenléte, az alkati különbségek, a halálesetek, az örökbefogadás, a mozaikcsaládi lét, az ikerség. 

Ezek alapvetően felboríthatják a családi rendet és tompítják a születési sorrend személyiségjegyekre gyakorolt hatását. Azokat a személyiségjegyeket, amelyeket aztán egész életünkben cipelünk, és észrevétlenül is „felhasználunk” a saját gyermekeinkkel való kapcsolódásunkban. Jellemzően jobban szimpatizálunk azzal a gyermekünkkel, amelyik ugyanabban a születési sorrend pozícióban van, mint mi. Azonban a saját pozíciónkban használt mintáinkat is rá akarjuk átvetíteni, ami viszont nem vezet jóra. Hogy mit tehetünk a születési sorrend hatásainak tompításához, hogyan viszonyuljunk a gyermekeinkhez, a párunkhoz, milyen mintákat kerüljünk el mindenképpen, azt Andráska Zsófia a Női sikertréner FB-oldalon részletesen is elmondja.