Tűzvész után: koromfekete táj, füstszag a levegőben - Kenyeriben és Csöngén jártunk - fotók

Tűzvész után: a hűtőkocsi még ott áll a művelődési ház oldalában, odabent több száz karton ásványvíz vár megszámolásra, miközben az itt dolgozó asszonyok a hűtők tartalmát, a beérkezett adományokat igyekeznek rendszeresíteni, leltározni. A halomba hajtogatott tábori ágyak, ágyneműk, az itt heverő tornamatracok árulkodnak arról az emberfeletti küzdelemről, ami az elmúlt napokban zajlott. 

Tűzvész után: “földöntúli, hátborzongató látvány” 

Csütörtökön 11 óra 55 perckor kapott riasztást a Kenyeri Önkéntes Tűzoltó Egyesület: a közeli gyár környékén tűz van. Jeleztem, velük megyek. Ekkor mintegy 80 hektáros terület füstölt, folyamatosan érkeztek a tűzoltóautók, de volt, ahova nem lehetett bemenni. Harminc méter magas lángok húztak le és tartottak Csönge irányába. Földöntúli, hátborzongató volt a látvány, a hanghatás - így emlékszik az első percekre Svedics Tibor, Kenyeri polgármestere, aki ezek után rögtön Pörneczi Attila agrármérnök képviselőtársát hívta - a következő napokban aztán ő tartotta a kapcsolatot és irányította a gazdákat.  

Svedics Tibor hosszan mesél a következő napok hullámhegyeiről és hullámvölgyeiről. Mert bizony akadt mindegyikből bőven. Büszkén mesél kollégáiról, akik az első hír hallatán szendvicskészítésbe, vízgyűjtésbe kezdtek, végig kitartottak, és a veszély elhárulta után még arra is volt erejük, hogy lecsót készítsenek a tűzoltóknak. Elismerően mesél az itt élőkről, akik az első hír hallatán hozták az adományokat, a környező települések lakóiról, akik egy emberként mozdultak meg az ügyben. Élénken élnek benne azonban a képek a koromfekete arcú, megfáradt tűzoltókról, a mindent hátra hagyni és a tűz elől menekülni kényszerülő tűzoltókról az erdő mélyén. Élénken él benne az érzés, amikor néhány órányi nyugalom után szombat délután kiderült: a lángok újra felcsaptak és Kenyeri felé tartanak. 

Négy nap alatt 250 kilométert tettem meg a határban. Folyamatosan hordtam az enni- és innivalót, miközben Attila a lajtoskocsikat, gazdákat intézte-igazgatta. Nekik szintén hatalmas köszönettel tartozunk – fogalmaz Kenyeri polgármestere, aki úgy véli: számos tanulsággal járt az elmúlt négy nap. A kiértékelés ideje csak ezután következik. 

Lapunknak elmondta, a megmaradt adományt átadják a Vas Vármegyei Szent Flórián Tűzoltó és Polgári Védelmi Szövetség számára. A szervezet az elszállításról a napokban gondoskodik. Az adományozók szándéka így a szervezeten keresztül a maradvány esetében is teljesül, segítve a tűzoltók, a polgári védekezés munkáját. 

“Mégis van emberség” 

Az adományok rendezésével, szemétgyűjtéssel telt a keddi nap Csöngén is.  - Nem kértük, mégis rengeteg adományt kaptunk. Mindaddig nem utasítottuk semmit vissza, ameddig nem okozott logisztikai problémát. Az asszonyok jóvoltából ételcsomagokat készítettünk szendviccsel, gyümölccsel, csokival, ásványvízzel, és ahogy fordultak erre az autók, megállniuk sem kellett, csak adtuk be az enni- és innivalót - meséli Nyéki Sándor, Csönge polgármestere.  

Meséli: 12:30-kor kapott képet a tűzről, addigra már valószínűsíteni lehetett, nagy lesz a baj. Rögtön azt kérdezte, mivel tudnának segíteni, rá egy órára már ásványvizet osztottak a tűzoltóknak.   

A hétköznapokban gyakran azon a véleményen vagyunk, nincs jó érzés az emberekben. Elképesztő összefogás alakult ki, a nyugdíjastól a vállalkozóig mindenki tenni akart valamit, mindenki hozta, amilyen volt. Egyszerűen hihetetlen volt ezt látni, megélni. Mégis van emberség. Ha baj van, össze tudunk fogni – fogalmaz Nyéki Sándor, akinek az asztalán már ott pihennek a hétvégi szüreti mulatság szórólapjai. Az élet szerencsére megy tovább, és most nagyobb szükség lesz a szusszanásra, mint valaha. 

Példátlan, példaértékű összefogás 

Nemcsak az érintett települések, de jószerivel az egész ország megmozdult az országot valaha ért legnagyobb erdőtüze kapcsán. Ostffyasszonyfán az első percben megkezdődtek a szervezések és beszerzések. - Ekkora összefogásra nem is mertünk számítani. Az első hírre 15-20 asszony jelent meg a művelődési házban: az önkormányzati dolgozókkal közösen készítették a kávét, szendvicseket. Mindenki hozott, amit tudott - meséli Ács Attila polgármester, aki folyamatosan tartotta a kapcsolatot a pihenő-, irányító- és elosztóponként működő Kenyerivel. Azt mondja, hihetetlen volt megélni: egy telefonra, az első szóra mindenki segített. Éttermek meleg ételt ajánlottak fel, hűtőkocsikat szerveztek a helyszínre, a környező hotelekből takarókat, ágyneműt, törölközőt, a tankerület jóvoltából pedig tornaszőnyegeket hoztak. - A lehető legrosszabbra készültünk. Szerettük volna, ha minden készen áll egy esetleges kitelepítésre, de szerencsére erre nem lett szükség - teszi hozzá Ács Attila polgármester, aki többedmagával folyamatosan járta a határt, támogatta a terepen dolgozókat. Szintén ideiglenes befogadóhelyet alakítottak ki Kemenesmihályfán és Kemenessömjénben is.  

-Példátlan és példaértékű, falukat, községet átívelő összefogásnak lehettük tanúi ezekben a napokban - véli Buti Mónika, Vönöck polgármestere.