Kőszegen él az ország egyik legöregebb lova - Varázsló Vikinél jártunk – fotó, videó

A boxán látható névtáblán ott a teljes neve: Varázsló Viki. Edit, aki a mai napig kijár hozzá. és akit messziről üdvözöl, csak úgy hívja: Mami. A tangazdaság és minden bizonnyal a környék egyik legöregebb lova kisbéri félvér fajtájú – a telivérekhez hasonlítva tovább él. Azt már Edit teszi hozzá: szilárd, tömeges, strapabíró, szívós fajta, és tényleg "sok telivér" van benne. Viki 1998-ban, kilencévesen került Kőszegre a „lovász” – akkoriban lótartó és -tenyésztő – képzés szakoktatójának keze alá. Akkoriban a termelőüzemeknek kötelező volt szakképzési hozzájárulást fizetniük. Ilyen címen – pénz helyett – kaptak két lovat a Sárvári Állami Gazdaságtól. Viki eredeti sárvári kisbéri félvér ottani, saját tenyészbélyeggel – magyarázza. 

Varázsló Vikinél jártunk

– Ő volt a mindenesünk, sokáig az iskolalovak főnöke. Főleg fiatalkorában elég temperamentumos, menős ló, akin lehetett futószárazni, ugratni. Igaz, a vágtamunkát nem igazán kedvelte. Versenyzésre mi nem használtuk, de korábban Sárváron a versenyző csapat tagja volt. Nem volt kimagaslóan tehetséges, de szorgalmas és megbízható állat. Bújósnak, hízelgősnek sem mondanám. Legfeljebb az ételért jön, de a gyerekekre mindig nagyon vigyázott: kevesen pottyantak le róla – mondja. 

Edit végigkísérte az életét – a csikóztatásait is. – Az első csikója, Ficánka – egy szép sárga kanca, tehetséges ugróló – egy sárvári méntől született. A következő egy reményteljes szürke csődörtől, Mítosztól – az utódjuk egy szürke kanca lett, aki koromfeketén látta meg a napvilágot. A harmadik csikójának pedig Koppány volt a nagyapja, aki a magyar ugróló-örökítők közül annak idején az első helyen szerepelt. 

Viki tavalyelőttig aktív volt: 2022-ben utoljára még ültettek rá egy diákot, akkor lépésben-ügetésben még közlekedett. Azóta boldog nyugdíjas éveit tölti, most már az új istállóban, az ajtó melletti szélső boxban. 

– Lovaglásra már nem használjuk, de minden másra igen: testméret-felvételnél, testtömeg-mérésnél például, és ápolási feladatokat is végeznek rajta a tanulók – veszi át a szót Krisztina, aki Edit nyugdíjba vonulása után a pótanyja lett a lovacskának. Viki állapotáról is kérdezzük az oktatókat.

– Az utóbbi néhány évben sokat veszített a súlyából, nem tudjuk pótolni az energiaszükségletét, pedig mindent megteszünk. Néha úgy kell belekönyörögni az ételt – mondják. Müzlit, darált zabot, szecskázott szénát, pelleteket kap. A fogai nagy részét már elveszítette, rágni kevésbé tud, és nem is eszik sokat. Kristálycukorral és olajjal egészítik ki a táplálékát – az előbbit étvágycsinálóként és az energiahiány leküzdésére, utóbbit az emésztés megkönnyítésére alkalmazzák, jól hasznosítja a szervezete. 

Viki a 35. születésnapjára májusban oklevelet kapott. Az azt követő nyári hőség a hajlott kora miatt is, nagyon megviselte: kétszer kapott infúziót, és a szakoktatók szerint az őszi frontváltások is hasonló hatásúak lehetnek, összeomolhat a vérkeringése, kólikás is lehet. Most viszont még élénk, jókedvű, ha gondol egyet, még fut is. Beüget az istállóba, körbenéz, szabadon jár-kel a tangazdaság udvarán – volt ideje kiismerni a terepet.