2 órája
Halottak napjára minden sír megszépül – A csepregi temetőben jártunk
November elseje mindenszentek ünnepe, november másodika halottak napja, ilyenkor sokan keressük fel szeretteink, ismerőseink sírját. A csepregi temetőben jártunk.
- A mindenszentek, halottak napja előtti időszakban nálunk is megnő a forgalom - hallottuk a csepregi temetőben Horváth Ágnestől. – A halottak napjára rendbe teszik a sírokat, kapálnak, virágot ültetnek. Hazajönnek a messzire elköltözött rokonok, ismerősök. Sokszor csak ilyenkor, évente egyszer találkoznak egymással. Váltanak pár szót, elmesélik, kivel mi történt. A koszorúkat, mécseseket majd a hét második felében, mindenszentek ünnepét megelőző napon, vagy a napján viszik ki, a hét elején inkább virágokat visznek az emberek.
Fotó: Unger Tamás
- Mindenszentek ünnepén, november elsején az összes szentről megemlékezünk – ezt már Finta József, Csepreg plébánosa mondta. – Az ezt megelőző vasárnap is már sokan kilátogattak a temetőbe, mindenszentek napjának delétől pedig még többen. A mindenszentek a megdicsőült egyház ünnepe, azoké, akik győzelemmel harcolták meg a földi küzdelmet, és már Isten szeretetében, országában vannak, bennünket pedig a példájukkal lelkesítenek. Halottak napján, november másodikán az elhunyt szeretteinkre gondolunk, értük imádkozunk. Mindenki igyekszik ebben az időszakban, hogy megadja nekik a tiszteletet, virágot, koszorút visznek az emberek a sírokra. A hívő lélek imádkozik és szentmisét is mutatunk be a megholtakért. Temetések alkalmával a sírokat beszenteljük, de ezen a napon, kérésre, az új síremlékeket megáldjuk. Gyertyát gyújtunk, hogy az örök világosság fényeskedjék nekik. A húsvéti gyertya a feltámadt Krisztust jelképezi, az örök világosságra utal, s életünk végső értelmére is rámutat.
A halottak napja elgondolkodtat életünkről. Korunkban sokszor tapasztaljuk, hogy sokan még gondolni sem akarnak a szenvedésre, halálra, nem foglalkoznak vele. Van, aki úgy gondolja, hogy a szenvedés nélküli, hirtelen halál a jó. A keresztény gondolkodásban ez nem így van, jó halálnak azt tartjuk, aki felkészül
– folytatta Finta József a csepregi temetőben.
- Hiszen az egész életünk is készület, arra az életre, amit úgy nevezünk, hogy Isten szeretetébe való beérkezés, az örök élet. Naponta erre gondolva, így élve. Egy történetben az egyik szenttől azt kérdezték biliárdozás közben, hogy mit tenne, ha ma kellene meghalnia? Azt válaszolta, biliárdozna tovább. Őt nem riasztotta meg a halál gondolata. A mi felelősségünk, hogy minden ember felé éljük meg a szeretetet, a családban, a munkatársak felé és a mindennapi életben. A szeretet két irányú, embertársaink és Isten felé, s ezt nem hallgathatjuk el.
A Teremtőtől kaptuk az életünket, s életünk felé tart. Ha így gondolkodunk, nem rémisztő számunkra a halál, hanem sokkal inkább egy kapu, amelyen keresztül belépünk az örökkévalóságba, az ő szeretetébe, melyet már itt a földi életben is megízlelünk, hiszen mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, mindenkit meghívott és üdvözíteni akar.
