Egyfecske - Ki a nagyobb?

Amikor egy betegség állapottá válik az életünkben, amikor krónikus jelenlétével rajzolja át a mindennapjainkat, akkor patthelyzetben érezhetjük magunkat. Úgy érzékelhetjük, mintha összenyomna, a cipelt sózsák megnyomorítana minket, mert hirtelen minden a megváltozott szituációról szól, ordít, üvölt és kiabál. Nincs se éjjelünk, se nappalunk. Amikor reggel felébredünk, akkor pár andalítóan boldog másodpercig azt hihetjük, csak álmodtuk az egészet. Aztán jön a hideg zuhany, hogy nem, a képzeletünk játszott velünk csupán. S hogy mi a megoldás, melyik út vezet ki a megbolondulás, depresszió mély szakadékából? A tudatosság. Ha az adott helyzetnél, állapotnál, betegségnél nagyobbá tesszük azokat a dolgokat, amik örömöt, boldogságot, felejtést hoznak magukkal, akkor nyertünk. Akkor nyertünk, mert azokat a részeit nagyítottuk fel az életünknek, amik erőt, hitet, lendületet, kitartást, motivációt adnak. Ez nem mindig könnyű, a tudatos jelenlét olykor piszkosul nehéz, mert mágneses erővel bír a mélység, de megéri fókuszálni, megéri a figyelmet ott tartani, ahol az erő, a remény pulzál, mert ahol a figyelem, ott az energia, s ahol az energia, ott az élet.