Hiszi vagy sem: a legmérgezőbb gomba – ehető!

Kezdjük ott, hogy a gomba se nem állat, se nem növény – avat mindjárt be Sári István, a klub tagja, aki széles mosollyal fogad minden érkezőt a Vásárcsarnok főbejárata utáni folyosón. És folytatja is: igazából az állatokhoz állnak közelebb: kitinpáncéljuk van, és oxigént lélegeznek be, majd széndioxidot ki. Vannak korhadékbontó- és parazitagombák, illetve olyanok is, amik csak bizonyos fák vagy növények közelében tudnak megélni.

Gomba: fajták és típusok

Hármas felosztás jellemző a fogyasztás tekintetében is: mérgező, ehető és nem ehető. Ez utóbbi kategória magyarázatra szorul: ide tartoznak a rossz ízű (keserű) fajok, vagy például a fához hasonló keménységű példányok. Láthatunk is ilyent: szöget lehetne beverni vele, csakugyan; felszeleteléséhez minimum balta kellene. De mind a három kategória képviselteti itt magát: Vas és Zala vármegye erdei és mezői ugyanis ontják a sok-sok finom vagy érdekes példányt. Megtudjuk, hogy errefelé a savanyú talaj dívik, és a gombáknak azon fajai telepedtek és maradtak meg, amik kimondottan ezt szeretik.

Az ehető gombák több, mint 90 százaléka egyben gyógyhatású is! Vannak védett példányok, amiket az amatőr erdőjáró valószínűleg majd csak a gombavizsgálónál ismer meg. A jóhiszemű „vétkest” nem büntetik meg, csak ha már visszaeső. Erdőt-mezőt járni egyébként leginkább ősszel érdemes: a gombák nagy része ilyenkor bukkan elő, bár léteznek tavaszi és nyári fajok is. A mérgező fajok többnyire vízben oldódók, sokszor hamar ki is ürülnek a szervezetből, és szerencsés esetben gyomorrontással vagy hasmenéssel távozik is a méreg. Mindössze három százalék az aránya a tényleg gyilkos gombáknak, tehát ezek igen ritkák.

Igen, van az is – néz vissza, amikor a „jó öreg” vargánya szóba kerül. De hamar megértjük, hogy itt, a szó szerint többszázas felhozatalban ez a kérdés erősen amatőr. Az időjárás kegyes volt az elmúlt napokban és fajgazdag kiállítási anyagot gyűjtöttek össze a hétvégén. Mutat nekünk gyűrűs tuskógombát is, amit sokfelé törzsökgomba névvel illetnek. Előfőzést igényel: nyersen ez is mérgező. És mindig érdemes szimatolni, megfogni is – a gombák világa egészen egyedi, varázslatos, nem merül ki a változatos formákban. Hát még, amikor szép, színes példányok (piros, zöld, lila) is sorra kerülnek a hosszú asztalokon! Mekkora öröm ezeket nézegetni; pláne amikor az ember fia-lánya még ovis vagy kisiskolás!...

Mert komoly csoportokban, folyamatosan érkeznek a picik, vagy kicsit nagyobbak (több, mint 300 gyermek jelentkezett be a két napra). Érdeklődésük határtalan, élmény még hallgatni is a kérdéseiket, amire mindig mosolygós, kedves válaszok érkeznek. István erre is reagál: mindenkit szívesen látnak itt és másutt, de a fiatalokat különösen. Sajnos, öregedő tendenciát mutat a klub: többnyire nyugdíjas tagokkal. Jó lenne fiatalítani, érdeklődő, közösségi életet élő ifjabbak és középkorúak segítségével! A klub mindig nyitott új belépőkre, szeretettel várnak kezdő vagy nagyon kezdő gombászokat, érdeklődőket is.

A polipgomba vagy a piros kosárgomba dögszagot áraszt: ezzel vonzzák magukhoz a döglegyeket, akik aztán elvégzik a spórák terjesztését. Orrfacsaró… de igen érdekes. Az ánizsgomba pedig igen erős, nem kellemetlen illatú: az egész autót képes elárasztani vele. A karbolszagú csiperke tövét megkapargatva tényleg komoly vegyszerszagot áraszt. A káposztagomba pedig – ki hinné? – formájáról kapta nevét. Fenyők parazitája, nagyon finom, de megtisztítani igen sok munkát jelent zegzugos felszíne miatt. És elérkezünk a legmérgezőbb gombához, a nyírfatapló nevű különlegességhez: parazita 

ez is, kizárólag csak ezen a fán terem. És pusztítja is: két éven belül ki fog dőlni, ha megjelenik rajta. Mindemellett emberi fogyasztásra nem csak hogy alkalmas, de kimondottan előnyös is. Szinte doppingszer: az osztrák hegyi favágók ezt használták, hogy bírják a kemény munkát, sőt: találtak ilyent Ötzi, a „gleccserember” mellett is!