Közel a természethez

2 órája

Gombaellenőrt kérdeztünk: Tápai Mónika a gombáról és rendhagyó életútjáról

Tápai Mónika tizennyolc-féle gombából főzte a levest a velemi Stirling-villa avatóján. Jószerivel azóta, június óta tervezzük a találkozót, de mire összejött volna, közbeszólt az aszály. Amikor aztán ott ülünk egymással szemben egy esős hét után, egy esős napon, egy kosárnyi gomba társaságában, ér a felismerés: ezen kívül is lett volna miről mesélni. De ha már így alakult, kibeszéljük az őzlábat, a tinórut, és még sok minden mást...

Cseh-Egyed Bernadett

Fotó: Cseh Gábor

Még mielőtt szóba kerülne a gomba... Környezetvédelemért dolgozó szakember, civil aktivista, hétköznapi hős, A Környezet Védelméért Díj birtokosa - ilyen és ehhez hasonló jellemzőket találunk Tápai Mónika neve mellett az internetes keresőben. 

Itt a gombaszezon
Itt a gombaszezon
Fotó: © Cseh Gábor

Soha nem éreztem otthon magam a panellakásban. Nagy túrázó vagyok, kétszer megjártam az El Camino-t, egyszerre 44 kilométert tudok gyalogolni. Amikor felfedeztem ezt az eladó ingatlant Velemben, akkor is ilyen esős időben túráztam. Felnéztem az égre: meddig fog még esni? Ilyenkor úgy sincs itt senki. Barátnőm noszogatására mégis felhívtam a számot, egy kecskeméti, idősödő úr vette fel a telefont, és megmondta hol a kulcs. Bementem, még jobban beleszerelmesedtem. Akkor már tudtam, az erdő közelében szeretnék élni 

- idézi fel története elejét Tápai Mónika.  

“Csak pénzem nincs” 

Aztán arról mesél: rögtön megmondta a tulajdonosnak azt is, bár nagyon tetszik neki az ingatlan, nincsen rá pénze. Természetesen akadtak más jelentkezők is, az úr mégis Mónikának szánta az ingatlan, amelyet hosszú évtizedekig gondozott. - Amikor 2016 májusában kezet ráztunk, még mindig nem tudtam, honnan lesz pénzem, de megígértem, év végéig megszerzem. Tudtam: most vagy soha. Az ember életében mindig eljön a pillanat, amikor tudnia kell dönteni, lépni. Szeptemberben megvásároltam a helyet, amelyet két évvel ezelőttig nyaralóként használtunk - mondja. 

Az eső kopogását tovább halljuk, de közben szépen lassan felmelegszünk. Hogy a fűtésnek, vagy a látványnak köszönhető-e, mindegy is. A kisháztól feljebb, szó szerint a fák tetején, a lombok között ülünk az időközben ide álmodott és rengeteg munkával életre keltett jurtában. Mónika és párja szálláshelyként üzemelteti a helyet, most ide húzódunk be az eső elől. És lényegében ez az a hely, ami miatt most a gombákról (is) beszélgethetünk. 

“Direkt nem szedte le az ízletes vargányát?” 

Mónika emlékezetében elevenen él a pillanat, amikor a földmérő megkérdezte tőle: - Direkt nem szedték le az ízletes vargányát? Akkor rögtön eldöntötte, elvégzi a gombaellenőri képzést. Piacra ugyan nem jár, de alkalmanként vállal bevizsgálást, szívesen segít a túrázóknak, vendégeknek, és rendeletlenül gyűjti a gombát saját felhasználásra.  

A már emlegetett leves mellett rántja, aszalja, fagyasztja, és ha még akad felesleg, azt fűszernek, ételizesítőnek szárítja. 

Most bőven ad az erdő: Ausztriában vargányát, itthon többféle őzlábat és tinóruakat szedett, de korhadékfákon közönséges petrezselyemgombát, káposztagombát is találni, továbbá hamarosan jön a rizika vagy a laskagomba például. 

 Tápai Mónika megjegyzi, kitűnő krémek és raguk is készíthetők gombából, a nagyobbra nőtt őzláb kalapját még vegán pizzalapként is használják. 

Bevizsgálás nélkül soha ne együnk! 

gomba
Tápai Mónika a gombaellenőri képzést is elvégezte
Fotó: © Cseh Gábor

Minden gombát be kell vizsgáltatni. Minden gombának van nagyon hasonló mérgező párja, amely komoly gyomorrontást, vagy legrosszabb esetben halált is okozhat. Most például itt az őzlábgomba szezon. Nagyon hasonlít rá a kerti őzláb, amely mérgező - hangsúlyozza a szakember, aki felhívja a figyelmet arra is: a gomba hamar romlik. Soha ne nejlonzacskóba, inkább kosárba szedjünk gombát, és csak a látszólag egyformákat gyűjtsük egybe. Ha ugyanis mérgező fajta gomba kerül a kupacba, az egészet ki kell dobni. A gomba tönkjét is őrizzük meg, fontos ismertető jegyeket talál rajta az ellenőr. 

Ha nincs az eső kopogása, talán előbb feltűnik a csend, így csak akkor szembesülök vele, amikor ránézek a telefon képernyőre: nem jönnek az elektronikus üzenetek. Hát persze, WIFI az csak a jurta bizonyos pontjain fogható. Tulajdonképpen minek is lenne rá itt szükség? 

 

 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában