Helyekről, ahova visszavágyunk

Jó reggelt, Vas vármegye! 

Korlátról karfára, karfáról asztalra, asztalról újra korlátra - úgy járták a télen begyakorolt táncot, mintha abba se hagyták volna. Párban érkeztek a délutáni, melengető napsütésben, mindenféle óvatosság és félsz nélkül. Mintha még az erkélyajtón is beköszöntek volna: itt vagyunk, jövünk idén is. Szeptember utolsó napja nemcsak az első hajnali fagyokat hozta meg számunkra, de a hideg hónapokban a közeli erdőből visszatérő vendégeinket, a cinkéket is. Tették mindezt úgy, hogy a madáretető helyén egyelőre még egy cserép virág áll. Valahogy így van ezzel az emberi lélek is: újra és újra visszavágyik oda, ahol szívből fogadják, ahol szabadnak és boldognak érzi magát. Ha ezt a helyet úgy hívják otthon, talán nincs is nála szerencsésebb széles a világon.