Dr. Kalocsai Péter mindent tud a szombathelyi villamosról - ismét mesélt nekünk

Ahogy megírtuk: egész napos programsorozatot szenteltek a szombathelyi villamos jegyében, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Délelőtt tíztől Baranyai István, az utolsó élő ember, aki még vezette a szombathelyi villamost, fél tizenegytől pedig Károlyi Domonkos gimnazista mesélt ide vonatkozó kalandjairól. Mindkét alkalommal Kelbert Krisztina történész, osztályvezető volt a kérdező – miközben veterán autókkal telt meg a szomszédos Berzsenyi tér, a múzeum udvarán pedig Sütő Gábor vasútmodellező működő villamosát lehetett megcsodálni. Schmidtné Vinczi Réka múzeumpedagógussal virtuális utazást tehettek a villamoson, sőt: egy különleges szabadulószoba is várta a bátrakat: itt Nagy Adrienn történész, múzeumpedagógus volt a játékmester. A villamos- (és várostörténeti) társasjátékot Ágoston Eszter vezette, miközben villamosmaketteket is készíthettek a kicsik papírból. „Volt egyszer egy villamos” címmel pedig a megszüntetés 20. évfordulójára készült archív film vetítették.

A villamos – és tárgyi emlékei

Délután kettőkor pedig kamarakiállítás nyílt a Smidt Múzeum és a Savaria Múzeum Történettudományi Osztályának a villamos történetével kapcsolatos tárgyi anyagából. Láthattunk fényképeket, jegyeket és bérleteket éppúgy, mint korabeli dokumentumokat, tárgyakat, sőt: egyenruhákat is. A megnyitót Dr. habil. Kalocsai Péter egyetemi docens, a szombathelyi ELTE SEK tanszékvezetője tartotta, aki tudományos alapossággal, de rendkívül érdekfeszítő módon mesélt a szép számú hallgatóságnak (egy idő után a pótszékek is elfogytak). A megnyitót aztán egy előadás is követte, ahol tanár úr sok-sok fénykép vetítésével tette még izgalmasabbá és látványosabbá a történetet.

Az 1897-ben beindult villamos-közlekedés alapja és indítéka egyrészt a rendkívül fejlett Szombathely volt, másrészt az ikervári Rába-erőmű, ami olcsó és elegendő villamos áramot termelt. A magas szinten polgárosodott város akkor a (mainál jóval nagyobb területű) vármegye centrumában helyezkedett el. Központi szerepe volt az élet számos területén – beleértve a közlekedést is. Ide nem csak a villamos tartozott: nagyon korán volt már itt omnibusz is, de gondolhatunk a repülőtérre és a számos vasútvonalra is. Amik közül aztán szintén több bezárásra került, nagyjából egy időben a villamossal: nem csak a repülőjáratok, de például a Rum vagy Bükfürdő felé közlekedő vonatok is.

Az utolsó járat 50 évvel ezelőtt, 1974. augusztus 20-án közlekedett, megszüntetése sokaknak okozott szomorúságot. A város is kevesebb lett ezáltal, nívója, rangja is csökkent – és a közúti (tömeg)közlekedés növekedéséhez is hozzájárult. Amit akkor még a fejlődés jelének tekintettek az elvtársak… Mert a megszüntetés természetesen „felülről jött”, ahogy akkoriban az szokás volt. Budapesten döntöttek erről is, 1968-ban. A megvalósítás aztán már a helyiekre hárult, de nem ment könnyen: még ők is sajnálták, de az utasítás: utasítás.

Az előadást rövid belvárosi tematikus séta is követte, melyen a városban látható – még megmaradt – tárgyi emlékeket is meg lehetett tekinteni, hasonlóan a szeptember elején tartott eseményhez.