A vasi rendőrnő, aki háromszor is íjász világbajnok lett – Dugmanicsné Dombai Beáta inspiráló útja

Dugmanicsné Dombai Beáta c. r. főtörzszászlós különleges pályafutása nemcsak sporteredményei miatt figyelemre méltó: rendőrnőként fegyelmet és pontosságot kívánó hivatást visz, miközben csigás íjászatban világ- és Európa-bajnoki címeket szerzett. Az interjú során személyes élményeiről és céljairól beszélgettünk – kezdve azzal, hogyan indult el ezen az úton, és mi motiválja abban, hogy újra és újra bizonyítson a sportban és az egyenruhában egyaránt.

Dugmanicsné Dombai Beáta c. r. főtörzszászlóssal beszélgettünk

Hogyan indult az íjászat iránti érdeklődése? Mi volt az a pillanat, ami elindította ezen az úton?

Dugmanicsné Dombai Beáta:„Az íjászatot a lányom kezdte el 2016-ban, majd nem sokkal később a férjem is csatlakozott hozzá. A versenyekre mindig elkísértem őket, és így született meg bennem az elhatározás, hogy én is megpróbálom. 2018 tavaszán megkaptam az első csigás íjamat, és így egy játékos kezdetből fokozatosan komolyabb hobbi vált.”

Rendőrnőként egy igen felelősségteljes hivatása van. Hogyan tudja összeegyeztetni a munkát és a versenysportot?

Dugmanicsné Dombai Beáta: Szerencsés helyzetben vagyok, mert a közvetlen vezetőm rendkívül rugalmas és támogat, és a kollégáim is mellettem állnak. Így szerencsére minden akadály nélkül tudok részt venni a versenyeken.

Milyen út vezetett oda, hogy rendőr legyen? Mindig is erre a pályára készült, vagy ez egy későbbi döntés volt?

Dugmanicsné Dombai Beáta: 1998-ban kezdtem határőrként, majd 2008-ban az integrációval úgy döntöttem, vállalom a rendőri hivatást. Mindig is vonzott az egyenruha, talán azért is, mert gyermekkoromban édesapám határőr volt.

A rendőri munka és az íjászat egyaránt igényel pontosságot és fegyelmet. Hogyan befolyásolja egyik terület a másikat az életében?

Dugmanicsné Dombai Beáta: Az íjászat számomra nem csak a versenyzésről szól, hanem egy kikapcsolódás is. Gyönyörű környezetben, jó emberekkel tölthetjük az időt, és a koncentrációval le tudom vezetni a mindennapi feszültséget. Ezáltal feltöltődöm, és a munkahelyi és családi feladataimhoz is könnyebben tudok visszatérni.”

Emlékszik még az első versenyére? Milyen érzésekkel állt a céltábla elé akkor?

Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen az íjászatban?

Dugmanicsné Dombai Beáta: Mindenek előtt az alapok kellenek, amit Molnár Ferenc Midesztől, Király Gábortól  és Seres Armandtól kaptam meg. A sikerhez elengedhetetlen még a szorgalom és a kitartás, mint minden sportágban. Emellett szükség van egy támogató háttérre, a családra és egy erős közösségre. Egy jó felszerelés is elengedhetetlen, amit a legjobb szakemberek segítségével tartok karban.

Milyen érzés volt, amikor először világbajnok lett? És most a legutóbbi győzelem?

Dugmanicsné Dombai Beáta: Az első világbajnoki cím után egyszerűen eufóriát éreztem, és rengeteg érzelem szabadult fel bennem. A legutóbbi győzelmemnél már összeszedettebbnek éreztem magam. 

Mik a rendőrségi munka és az íjászat között tapasztalt közös vonások, ha vannak ilyenek?

Dugmanicsné Dombai Beáta: Mindkettőben fontos a fegyelmezettség. Rendőrként jó, ha van lövésérzékem, bár ezt kizárólag a sportban kamatoztatom. Az íjászat egyéni sport, míg a rendőri hivatásban nagy szerepe van a csapatmunkának, így mindkettőből sokat tanulok és hasznosítok.

Melyik volt a legbüszkébb pillanata eddig a karrierje során, mind rendőrként, mind sportolóként?

Dugmanicsné Dombai Beáta: Rendőrként minden nap büszkeséggel tölt el, ha tudom, hogy valami hasznosat cselekedtem. Sportolóként pedig különösen büszke vagyok arra, hogy példát mutathatok a gyermekeimnek, és megmutathatom, hogy sosem késő elkezdeni.