Kincsek egy varázslatos gyűjteményben Bajánsenyén - fotógalériával

Huszonhat éven át volt Bajánsenye első embere Györke Gyula. Ő, illetve felesége, Julianna  végezték és végzik ma is a gyűjtemény és kiállítás teendőit, beleértve a látogatók, vendégek fogadását is. És ők kalauzolnak bennünket is a szépen felújított, takaros, rendben tartott épületbe is. Megtudjuk, hogy az idei évben költözött át a Helytörténeti kiállítás az iskola földszintjéről a szomszédos, önkormányzati tulajdonú épületbe, a valamikori régi református iskola termeibe. A faluban 1803-tól van iskola, és mivel ez az épület felszabadult a közelmúltban, ide telepíthették sok kincset, az értékes gyűjteményt. Tematikusan látható itt minden darab, nagyon szép rendben és áttekinthető, logikus felosztásban. Belépés után a lelkészek életébe csöppenhetünk bele, beljebb külön helyen vannak a mezőgazdasági munkákhoz tartozó eszközök. Akad itt lenfonás, szőlészet, méhészet, kosárfonás, vékakészítés és a hagyományos földműveléshez szükséges szerszámok is.

Kincsek termeken keresztül

A konyhán – mint másutt is – élethű baba fogad: a „fiatalasszony” a megterített asztalnál ül, mögötte a spájz stelázsija. Ami sűrű, nyitott polcos tároló volt, és számos edényt, eszközt fedezhetünk fel rajta. Akadnak porcelán- és cserépedények, tányérok, fali tartókon. Mögötte KJ (Kovács József) monogrammal készült míves sparhert áll: rézcsövei már hiányoznak, azokat sajnos pálinkafőzőhöz kiszerelték. Beljebb a tisztaszoba fogad: nagyon szép, míves szekrényekkel, pohárszékkel, ággyal. A bútorokat szentgyörgyvölgyi „tislér” készítette, és bár azt gondolhatjuk, hogy akkoriban milyen szegénység volt – ám minden bútor valódi fából készült, minden textil kézi szőttes vagy takács-munka volt, és folytathatnánk a sort a sok-sok egyedi, kézzel készült tárggyal, eszközzel… A falakon – mint több más helyiségben is – rengeteg fénykép. Ezek többnyire régi, megkopott kis méretű eredetik nagyított, javított változatai. Végig böngészve őket szemünk elé tárul egy valamikori község élete és a hétköznapok, valamint ünnepek világa. Egy másik helyiségben strázsabotot, tűzoltó sisakot, hegedűt és dobot is látunk. Julianna még egy kivételesen szép menyasszonyi ruhát is mutat. Tulajdonosa a háború idején – amikor mindenki menekülésre kényszerült – ezt magával vitte, ékszereit pedig nem.

Korábban létezett a faluban egy honismereti szakkör. Annak alapjain – és a gyűjtött néhány tárgy vonalán – indultak tovább. Amikor Gyulát 36 évvel ezelőtt megválasztották polgármesternek, az egyik kitűzött célja a hagyományőrzés, illetve a település értékeinek megőrzése volt. Évente, az Őrségi vásár idején nagyszabású kiállítást tartottak, mindig más és más tematika alapján. Az ilyenkor kölcsönbe kapott tárgyak nagy hányada aztán a tulajdonos jóváhagyásával maradt is… Sok-sok anyag padlásokról, lomtalanítások, örökségek átvételekor jutott ide. Amikor már a gyűjtemény nagyra nőtt, helyet követelt magának. Így jutottak el az iskolába, 2011-ben, majd a mai helyére, idén májusban. A házaspár bízik benne, hogy az új képviselőtestület is szívén viseli majd a gyűjtemény sorsát.