Felfedezni a zenét: a magyar zeneművészet kategória jelöltje – és kategóriagyőztese – Horváth Imre

Horváth Imre 1952-ben született Gencsapátiban. Zenei tanulmányait a Bartók Béla Zeneiskolában kezdte, 1977-ben a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola ének-zene–népművelés szakán diplomázott. Az összhangzattan és a zeneszerzés alapjait Petró Jánostól, a szimfonikus zenekar karmesterétől tanulta, tagja volt az együttes brácsa szólamának. 

Karnagyi tanulmányait Horváth Rezsőnél kezdte, a Zeneakadémián folytatta Párkai István és Erdei Péter karnagyoknál. Budapesten „A” kategóriás karnagyi minősítést szerzett. 1978-tól öt éven át szólamvezető volt a Debreceni Kodály Kórusban, és vezette a Kossuth Lajos Tudományegyetem énekkarát, 1983-tól 2014-ig a szombathelyi főiskola Zenei Tanszékén oktatott ének-zene pedagógiát, közben óraadóként tanított több középiskolában. Karnagya volt többek között az Orchidea Női Karnak, a Lassus Kamarakórusnak, az Erkel Kórusnak és a Zenebarátok Kórusának. 1980 óta számos hazai és külföldi fellépésen, hangversenykörúton vett részt karnagyként kórusaival. Nagy oratorikus műveket készített elő hangversenyekre, nemzetközi szereplésekre.

Iseumi operaelőadásokon szerepelt kórusával. Tizenöt éven keresztül tartott akkreditált ének-zene tanári továbbképzéseket az ország több városában a zenei élmények átadásának módszereiről, lehetőségeiről, a zeneművek digitális, újszerű elemzésének technikáiról. Jelenleg nyugalmazott főiskolai docensként a Szent Márton Városi Kórus karnagya. „Ezt látni és hallani kell” című zenei ismeretterjesztő sorozatával nagy sikerű műelemző előadásokat tart a Berzsenyi Dániel Könyvtárban. Magával ragadó szenvedéllyel beszél a zenéről. Karizmatikus személyisége, szuggesztív előadásmódja, zenetörténeti és -elméleti tudása hónapról hónapra sok érdeklődőnek segít megszeretni a komolyzenét. Számára minden kottapapírra vetett hangjegy egy titok, amely érzelmi-hangulati húrokat megpendítő, felfedezésre váró kincs. 2021-ben Szombathely Kultúrájáért Életműdíjban részesült.