A közösséget a hagyomány gyökerei tartják egyben Bükön

Taródi Lajos azt mondja, úgy érzi, a Jóisten a kegyeibe fogadta. Huszonöt évig élt Szombathelyen, az oladi lakótelepen. A panel-lét nem volt egyszerű számára, hiszen Bükön nőtt fel. Negyvenévesen érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Toronyban faragtak egy fedeles kaput, és ez a feladat új irányt szabott az életének. 1995 októberében csatlakozott a velemi fafaragó stúdióhoz, Palatkás Józsi bácsi szárnyai alá került, ő pedig „megfertőzte” végérvényesen. Taródi Lajos kiskora óta fúró-faragó gyerek volt, ha fogott egy botot, abból azonnal sípot faragott. Akkoriban erős volt a társadalmi kontroll, az utcán is rajtuk volt a felnőttek szeme. Jó volt Bükön gyereknek lenni, mondja. Szegények voltak, egy kockaházban nőtt fel a föld szagával, az állatokkal, a verejték szagával, de nagy szeretetben. Végtelenül tisztelte, tiszteli az időseket, édesapja nevelte erre. Azóta persze sok minden megváltozott, a büki közösséget a gyökerek tartották össze. Sokan már nem őslakosok, hanem ide települtek, a jobb élet reményében jöttek. A közösségi lét fundamentális alapokat nyújtott számára, mondja. A paraszti kultúrát nem szabad szégyellni, büszkének kell lennünk erre, teszi hozzá. A viselet, a hagyomány, az értékek nagyon fontosak. Fúró-faragó család volt az övék, de régen mindenhol így volt, a férfiak kiszolgálták a falut. Csináltak kapanyelet, gyaluszéket, télen, a faragópadon dolgoztak vagy kosarat fontak. Velemben találta meg ezt a közösséget újra. A népi bútor érdekelte. Az országos kiállításokra is vitt önálló bútort, a szíve csücske az ácsolt láda, a szuszék. Az fogta meg, hogy nincsen benne fém alkatrész. A bútoraira örök garanciát ad, a haláláig tartót.

Amikor a szülői házban édesapja egyedül maradt, akkor kezdett el munkálkodni benne a felelősség, visszaadni a szeretetet, amit kapott. Megpályázta az intézményvezetői állást, aztán elindult a választásokon, mert szeretett volna tenni a közért. Azt mondja, a lelke parasztlélek, akkor is, ha két diplomája van. Többek között ezért jött vissza a szülői birtokra, és azt teljesen átformálta. Mindent maga csinált, az állatoknak ólt, színt, amely akác cölöpökön áll, pajtát is épített, tyúkokat, pulykát, nyulakat tart.

Feleségével függetlenítették magukat, amit megtermelnek, azt odateszik az asztalra.