Rózsabors-zenére táncolnak a verslábak a gyerekszobában

Egy cím mindig ígéret, ami jó esetben valóra váltja a hozzárendelt tartalomhoz fűződő reményeinket. A Dőzsöl az égen a hold jó választás, feltűnően a ritmusával: az időmértékes verselés szépen illeszkedő ütemeit kínálja, egy „lengedit” és egy „lengedezőt” párosít. Utóbbi a népdalok egyik jellegzetessége, a magyar verselés egyik rendszerezője. Amit a verslábak ígérnek, zenei élményként is megkapjuk, hallgatva a CD-t, Nagy Krisztina népdaléneklésből jól ismert hangjával, szép hajlításaival együtt lengedezhetünk az eljövendő éjszaka hangulataival.

A gyerekszobák lassan elnyugvó estéinek világába csöppenünk: az aprónép még izgalmakra vágyik elalvás előtt. Jöjjenek a manók, a koboldok és az álomjáró kisbojtárok, a folyton változó hold titkai, a csend hangjai, a simogató szó, a suttogva összebújás és végül az alámerülés a sötétség sejtelmeiben.

Tóthárpád Ferenc költészeti utat kínál, megkönnyítendő a szülők dolgát: nem kell mindenféle trükköt kitalálni a gyerekek elcsitítására, ezzel még oda lehet ülni az ágy szélére kicsit, a versképekre hívni, koncentrálni figyelmet, kívülről befelé, a csillagoktól a párnáig, takaróig, betakargatásig. A pici bogarakkal, katicával, mackóval, tünde varázzsal színezett bensőséges légkörben egyszer csak valóságossá válnak az álomszárnyak. Minden az elalvást idézi: „Összecsukódnak a szirmok a réten, hegymenedékben nyugszik a nap”, „alszik az út meg az erdő, szunnyad a szél is a fán”. „Bólogat az állomás, a szemafor is álmos. Szürkületbe takarózik a széllel bélelt város.”

Dőzsölünk a költő által a metaforákban, a csalafintán vezetett játékosságban, dúskálunk a magyar nyelv bőségében: mennyi szóval tudjuk mondani – szundít, szunyókál, szendereg, durmol –, mutatni az irányt, amitől megnyugszik, elcsendesedik, elszundikál, elalszik a gyermek. T. Takács Tibor szombathelyi festőművész illusztrációi adják a kötethez az álomba terelő, szép, rajzos mesevilágot.

A kiadó az előszavában megfogalmazza, hogy ez a szeretettel teli összeállítás Tóthárpád Ferenc régebbi és újabb verseiből nem egyszerűen gyerekeknek, hanem kifejezetten családoknak szól, vagyis nem csak a gyerekek a kivételezettjei. Olyan értelemben azonban mégis, hogy ezek gyermekversek, amelyeket – valóban – nemcsak ők olvasgathatnak, hanem a szüleik nekik is olvashatják; és – amint az ajánló mondja – talán nem is csak sötétedéskor, hanem a nap bármely szakában. Ami megint csak igaz lehet, de azért ezek altatók.

Olyan költői varázslat mindegyik, aminek nem kisebb célja van, mint a Göncöl-szekérre ültetés és az éji utazás. Arról való tudás metaforákban kifejezve, hogy még mondani kell valamit a nyüzsgés és pihenés ideje között. Abban a résben való teremtés, ami az aktív és passzív világ közötti átmenet.

És tényleg: a szülők is kivételezettek – a költő a versek által a varázspálcát a kezükbe adja ebben a különleges esti övezetben. Ahol még mondani kell valamit, ott még dalolni is lehet, erre szolgál a kötetből megzenésített 19 vers a mellékelt lemezen. Egy másik aludni küldő csalafintaság a Rózsabors Műhely előadásában: hogyan lehetne másként dőzsölni még egy kicsit az ágyban, ha nem a szükséges hangulatot megteremtő zenével?

Nagy Krisztina énekli (alkotó) párja, Dala József gitáros zeneszerző versdalait. A szűken vett Rózsabors Műhelyben Magyar Marcell játszik ütőhangszereken. A CD létrehozásában közreműködő művészek: Kendik Péter (zongora), Papp Róbert (basszusgitár), Scheer Uwe (hegedű).

A versmegzenésítés lehetőséget ad a „népdallá” válásra (népdal az is, amit befogad a nép, a köz), a zene a vers lába, erősíti, variálja. Így a költő számára is új dimenziót nyit az „életre keltés” zenei formája: még inkább az ismertté válás útjára léphetnek a versek a fülbemászó dallamok révén. Lehetőség a zenekar számára is: kedvükre való alapanyaghoz nyúlhattak, abból teremtettek kedveset, ami azért is népszerű lehet, mert nagyon érezhető, hogy általuk szeretett, és így könnyen megszerettethető. A Rózsabors Műhely feldolgozásai összességében nem „népdalos”, hanem egy sajátos világzenei élményt adnak, nehéz lenne „leénekelni”, pláne Nagy Krisztinát, aki pont a népdalok világából hozza sokszínű árnyalatait, a lentről felfelé megnyitott erőt. A hangzást nagyon meghatározza ez a karakter: mintha az évszázadok mélyéből tartana tükröt a léleknek. De nem is a daltanulás a cél, altatónak elég vele együtt lengedezni, elég, ha a hang szárnyára vesz, elég, ha a muzsikára a verslábak táncolnak a gyerekszobában.

Habár az anyagnak van még egy harmadik csalafintasága – igazán dőzsölünk minden földi, de csillagokig emelő lelki jóban –, lehetőséget ad a saját zenére: a könyv hátul a dalok kottáit is tartalmazza, furulyával vagy gitárral lejátszható. Ez, mondjuk, a szórakoztatásba rejtett újabb, speciális altatófunkció, arra éberség, hogy egyszer majd a mi gyerekeink is altatnak valakit.