A csend szava győzött a Lipcsei Könyvvásáron, ahol magyar standok is voltak

Sztranyák Zsófia grafikusművész nevével gyakorta találkozhat akár az is, aki nem ezen a területen érdekelt. Nagyon sok könyv borítója és belső kinézete az ő keze munkáját dicséri. A Maladype Színház neki köszönheti nagyszerű árnyékhatású logóját és teljes dizájnját. A Weöres Sándor Olvasótábor közössége pedig Csönge csöndjének láthatóvá tételét: Zsófi a tábortűz szenes maradványait faágakra kötözte – ezek festették meg a szélmozgást. Úgy tűnik, a csend irodalmi megszólítása elkíséri az embert, ha a jó úton marad.

Jelenleg is több kulturális és sportlétesítménynek dolgozik. Nemrég Horgas Eszter fuvolaművész és a Talamba Ütőegyüttes újévi koncertjének teljes animációs, LED-falas kivetítését készítette el néhány kollégájával, de a slam poetryn belül is dolgozik, nem kisebb emberrel, mint a slam magyarországi atyjával, Horváth Kristóffal (Színész Bob).

A Lipcsei Könyvvásár pavilonjához a Collegium Hungaricum Berlin adta meg az alapkoncepciót: ez egy néhány soros, nagyvonalakban felvázolt gondolat volt. Ennek kibontakoztatása már a tervezőcsapat feladata, ami a magyarok esetében egyedi volt, hiszen nem egy összeszokott csapatról beszélünk. Ismerősök álltak össze, akiket egy cél vezérelt: átélhetővé és tapinthatóvá tenni a szavak közötti csendet, a sorok közötti távolságot, ugyanis ez volt az alkotás tömegközéppontja – a legsúlytalanabb írásjelünk, a szóköz.

Különleges magyar stand

Ehhez a csapat egy labirintust készített, amelynek falain magyar regényrészletek német fordításai olvashatók. A szövegekben a szóközök azáltal kaptak hangsúlyt, hogy egyszerűen kifirkálták őket. A fehér falon indigókék folt a szavak közötti űr. A labirintus legbensőbb tere a befelé fordulásra adott lehetőséget. Ehhez fejhallgatókon szívdobbanásokat, légzést lehetett hallgatni. Mintha saját pulzusunk dobogna a fülünkben egy izgalmas regény olvasásakor. Hiszen egy könyvvásár társas rendezvény, de maga a könyv intim helyzetbe hozza olvasóját. Kettesben történik a csoda. Ilyenkor elmélyülünk, megszűnik a világ zaja, minden elcsendesedik. Ennek a csendnek a tipográfiai, építészeti, irodalmi levetítése volt a cél.

A fal külső része interakcióra is lehetőséget adott. Ebben az impulzusokkal teli világban talán nem is lehet elképzelni egy kiállítást interaktivitás nélkül – de ezzel nincs is baj. A falra mindenki felfesthette saját csendjének formáját – pöttyöt, négyzetet, bármit.

A csapat

A csapat tagjai Salát Zalán Péter – Lead82, art director, tervezőgrafikus -, Sztranyák Gergely és Zilahi Péter építészek, a Pollack Mihály Műszaki Egyetem adjunktusai, valamint Sztranyák Zsófia mint grafikusművész. Később kibővült a társaság Tesch Kata hangdizájnerrel, Villányi Csaba fotográfussal és Bubreg Balázs videódizájnerrel. Természetesen a háttérben sokkal többen fáradoztak a kivitelezésen, akiknek szaktudása nélkül szintén nem jöhetett volna létre az alkotás.

A pavilon újraértelmezte az emberek találkozási helyét (könyvvásár) és egy minőségi építészeti-tipográfiai megoldást nyújtott erre. Ezzel díjat is érdemelt a csapat, amelyet a Magyar Építőművészek Szövetsége a Fiatalok Feketén Fehéren című pályázatban kaptak éppen a múlt héten Budapesten. A pályázat célja a fiatal magyar építészek és tájépítészek legjobb eredményeinek bemutatása volt: felmérni, hogyan működnek együtt, folytatják a hagyományokat, járulnak hozzá egy hely vagy közösség karakteréhez.

Azt hiszem, Magyarország sokkal több nemzetközi színtéren megjelenik, mint gondolnánk. Ezek a könyvvásárok – a frankfurti vagy éppen a lipcsei – nagyon jó példái annak, hogy az irodalom társművészetekkel való érintkezése csodát varázsolhat.

A kedves olvasó pedig ezen a szövegen 520 szóköznyi próbálkozást tehet saját csendjének lerajzolására.