Női művészek mutatkoznak be a Kőszegi Művészeti Egyesület legújabb kiállításán

Tizenöt éves a Kőszegi Művészeti Egyesület, az egész évet az évfordulónak szentelik. És száz éve kezdődtek Európában a női mozgalmak, amelyekben fontos szerep jutott az avantgárd női művészeknek – a Női művészek kiállítás ezek előtt is tiszteleg. – A művészettörténetben tipikus az elfelejtés és az újrafelfedezés problémája. Különlegesen izgalmas ez a női művészekre gondolva. Majdnem 300 év után fedezték fel az avantgárd női művészek Artemisia Gentileschi olasz festőművésznőt a barokk korai korszakából – említette dr. Lőrincz Zoltán művészettörténész, az egyesület elnöke. Külön megköszönte Széplakiné Tamás Gabriella üvegtervező iparművésznek, az egyesület titkárának, hogy az előbbiek kapcsán felvetette, ha már női művészekről beszélünk, alkotásaik, lelkük, rezdüléseik sokféleségét, mélységét is mutassa meg egy kiállítás. És valóban: a témaválasztás, a technika és a műfajok gazdagsága jól illusztrálja, hogy nemcsak a vászon és az ecset, hanem például az üveg, a porcelán, a textil, a kerámia ugyanúgy alkalmas az önkifejezésre.

Czenki Zsuzsanna, a Savaria Megyei Hatókörű Város Múzeum általános igazgatóhelyettese megnyitójában áttekintette a nőművészettel kapcsolatos történeti fordulópontokat. Egy internetes művészeti portál definícióját idézte: Olyan, nők által művelt művészeti tevékenység, amely a nők önreflexiójával, illetve a női identitás és a nők reprezentációjának kérdéseivel foglalkozik. Nem azonos a “feminista művészettel”, amely történeti kategória, és amelyen többnyire programszerű, a patriarchális társadalom művészeti berendezkedésével szembenálló, a feminizmus ideológiáján alapuló művészet értendő. Nem köthető egyetlen stílushoz vagy műfajhoz sem, hanem azok sokfélesége jellemzi.

Majd Magyarországra lokalizálta a nőművészeti tevékenységet, a képzés stációit vette sorra. A 19. század második felében a nők társadalmi szerepének megváltozásához, a professzionális képzés, a munkavállalás, általában véve az emancipációs kérdések mellé országos nőszervezetek álltak. 1869-ben az országos Nőképző Egyesület, a hazai nőnevelés ügyét előmozdító szervezet saját forrásaiból felállította az első mintatanodát, ugyanebben az évben létrejött az első felsőfokú képzés. 1871-ben az Országos Nőiparegylet megalapította a Női Ipartanodát. 1871 és 1908 között, mintegy ötszáz nő részesült felsőfokú képzőművészeti képzésben. 1885-ben alakult meg a Maria Dorothea Egylet, ami a nők egyetemi képzését célozta. A nők középszintű rajzképzése a leánynevelő intézetekben, mint kiegészítő tantárgy külön díjazás ellenében működött, hasonlóan az otthoni magán rajzoktatáshoz. A női, amatőr képzőművészeti tevékenység a jólneveltség fokmérőjének számított, ugyanakkor a nemzeti haladás érdekében a nőnevelés területén a gyakorlatiasság, a hasznosság és a nemzeti érzület fejlesztését követelő patrióták a műkedvelő rajzolgatásban arisztokratikus, a nemzet, a magyar középréteg (családi) életét (gazdaságilag) veszélyeztető tevékenységet láttak. Az 1860-as évekre a női képzőművészeti tevékenység a társasági életben nélkülözhetetlenné, a középréteg kulturális önmeghatározásának alkotórészévé vált. Az első képzőművészeti felsőfokú képzés 1871-ben Magyar királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde néven alakult meg, ahová már az első évfolyamtól járhattak nők. 1931-ben alakult meg az Új Nyolcak csoportja. Az első nőművészeti kiállítást 1979-ben Hegyi Lóránd rendezte, ezt követte az 1995-ös Vízpróba-sorozat az Óbudai Társaskörben, a Keserü Katalin művészettörténész által rendezett Második nem az Ernst Múzeumban 2000-ben (ott nyert elismerést maga a fogalom a szakma számára.) A folytatásban: Hölgyek palettával a Nemzeti Múzeumban 2008-ban vagy a Másik? Nem! három évvel később a Miskolci Galériában.

Mint mondta, a 20. század második felében erősödött, formai, tartalmi jegyeiben, kifejezésmódban, anyaghasználatban és technikában egyre markánsabban nyilvánult meg a nőművészet. Ezzel párhuzamosan és egyre jobban előtérbe kerültek a nőművészeti kutatások és írások. 2005-ben indult a Kőszegi Képzőművészeti egyesület – a város, a régió, a művészeti közélet meghatározó szereplője lett. Női alkotói csoportként a 15. születésnapon mutatkoznak be először. A kiállított munkák – festmények, fotók, kerámiák, üvegmunkák – gondolatban gazdag, sokszínű világot mutatnak be, amilyenek mi, nők vagyunk.

A tárlaton helyet kaptak Hannelore Birnmeyer alkotásai, Len Hagendoorn selyemfestése és egy szőnyege, Eva Klink festményei, Marelies-Romswinckel Förster Singing in the rain című festménye, Carina TÉ munkái, Halász Ildikó fotói, Hilda Bitter kollázsai, Bíró Brigitta kerámiái, Marlis Haider fotói, Tóvölgyi Katalin kerámiái, Stojcsics Katalin és Evelin Resch fotói, Széplakiné Tamási Gabriella üvegmunkái és Boross Lászlóné festményei. A Kőszegi Vonósok három darabbal kedveskedtek a megnyitón. A kiállítás április 19., hétfőig látogatható.