A négyszögletű és kerek Mesebolt

Ha Karthágót le kell rombolni a retorika szabályai szerint, akkor a Meseboltot emlegetve sajnos nem lehet kihagyni, hogy az idén 25 éves szombathelyi bábszínház (1995-ben kapta meg a professzionális státust a társulat, akkor vált intézménnyé) már réges-rég „megérdemelte” volna, hogy méltó helyszínen, színházi körülmények között működhessen. És nem is elsősorban a minőségi munkát végző bábszínház, hanem a közönség miatt. De hogy a demagógiának a látszatát is elkerüljük: a Meseboltnak és a közönségnek együtt – egymást feltételezve – van szüksége arra, hogy rendes helye-épülete legyen.

Sőt lehet még messzebb menni: a kulturális értékeire büszke Szombathely önbecsüléséhez volna szükség a jelenlegi helyzet megváltoztatásához. Mert akárhogy csűrjük-csavarjuk, az önálló intézményként már évek óta nem funkcio­náló, épületként omló-romló MMIK mostani állapotában nem alkalmas arra, hogy igazi otthona legyen a bábszínháznak. Ahol ettől függetlenül (ennek ellenére, ezzel együtt stb.) évadról évadra minőségi előadások születnek.

Kovács Géza, a Mese­bolt Bábszínház igazgatója a 2019/20-as évad elején harmadik öt évét kezdte meg a társulat élén. Az évadnyitó sajtótájékoztatón azt mondta, hogy „izgalmas, sok munkával teli évadot zártak – és ugyanilyennek néznek elébe.” Az akkor még előttünk álló évadról pedig megjegyezte: a tervezett bemutatószám nem egyszerűen „nagy vállalás, hanem túlvállalás – de ez a tempó a záloga a működésnek”. Nem a Mesebolton múlt, hogy az évad végére időzített bemutatók (Tamkó Sirató-játék, Lili és a bátorság) elmaradtak, bár a bábszínház ezekben a napokban is keresi a folytatás lehetőségét (egyelőre minden bizonytalan, viszont a fennálló helyzet bármikor megváltozhat); ahogy a ki nem játszott bérletes előadások pótlásának módját is.

Addig is: pörgessük végig újra, mi mindent láthattunk a 2019/20-as évadban a Meseboltban. Mindenekelőtt folytatódott a Királyok könyve címmel megkezdett, kisiskolásoknak szánt osztályteremszínházi sorozat. Aztán: Kovács Bálint 2013-ban játszotta először az Én vagyok én, te vagy te című előadást – a kapcsolatteremtés és az önmegismerés rejtelmeiről iskolásoknak –, Veres András rendezővel most fölújították a produkciót (tervezője: Mátravölgyi Ákos): (hat)-hét év – annyi kell az újjászületéshez.

Michael Ende Lenka és a tündér című meséjét Veres András rendezte meg Rumi Zsófi világában, már óvodásoknak is: az „asztali színház” szereplőiben a Mesebolt titkos tündére, Varga Bori sokszorozódik. (Az előadás meghívást kapott Kaposvárra, a X. ASSITEJ-biennáléra.) A háromágú tölgyfa tündérének talányos, csodaszép meséje képviselte az évadban a Kovács Gézának rendezőként is nagyon fontos megújított hagyományt: a mese világát Trifusz Péter teremtette meg, a szövegkönyvet Galuska László jegyzi. Szól kicsiknek és nagyobbaknak. Pettson és Findusz világhíres barátságát Kovács Petra rendezése hozta-hozza közel bármely korosztályhoz: a pici házat Kosznovszky Márton és Kovács Bálint lénye tölti meg.

Nem így tervezték, de az évad (valószínűleg) utolsó premierje lett a Lázár Ervin-klasszikus: Gyere haza, Mikkamakka! Az előadás rendezője Szenteczki Zita, tervezője Boráros Szilárd. A játék jóízű, Mikkamakka hazajön, a pomogácsok nincsenek sehol. Ebben bízhatunk.