Világok találkoztak versek által Bérbaltaváron – Nagy Gáspár tiszteletére

Nem lehet a korábbiakhoz hasonlítani az idei rendezvényt, a legfontosabb dolgok azonban így is megtörténnek – ezzel vezette be a programot a fő szervező, Gergye Rezső igazgató, üdvözölve a megjelent versmondókat a Nagy Gáspárról elnevezett kultúrház előtti téren – ahol a Kossuth-díjas költő hatalmas portréját lebegtette a szél -, és távollétükben azokat, akik videón küldték be az előadott költeményeket. Két-két művet hoztak a résztvevők, és hangsúlyozottan a portré mellé állva mondták bele májusi napsütésbe. Nagy Gáspárt idézve „arccal az égnek” szólalt meg újra a kultuszt éltető közösség hangja, a pár tucat emberé, akiket a versek ürügyén még ma is össze lehet trombitálni. A költő szavakat kopogtató hangját hitelesen ütötte meg az egyik virtuális szereplő, aki következetesen rakott hangsúlyokkal tépte át magát a jelenlévők lelkéhez (ez ám a kontakt-program, a világok találkozása): „S ha létezik még/ gyöngynek esztergált/könnycsepp/ mi lehetne vidám költőké/ s angyaloké -/arccal az Égnek/ indul a zsoltár/ nyakba s bokára/ keringő bilincses verslánc/ kik megérdemlik/ Égen és Földön:/ hát azoké!”

A versek valóban lebilincselték a résztvevőket, akik egymás társaságára és irodalomra vágyva személyesen eljöttek a találkozóra, amely végeredményben mégis a szabadságról szólt – Heltai Jenő elhangzott versét megragadva -, a Nappal (sorssal) szembe nézés, a szívvel vállalás erejéről, és hogy nem szorul egyéb ötletre az ember, ha örömöt akar találni, mint hogy beleteszi a magáét a közösbe, és az egy nagyobb élményt ad vissza.

A találkozón a zsűri szólt a versválasztásról, az előadásmódról, a szép magyar beszédről, a legfőbb szempont azonban mégis csak a részvétel volt. Díjakat nem adtak ki, de mindenki emléklapot kapott, még Gergye Rezső is, aki vette a bátorságot és csapatával idén is belevágott, hogy közösségi és szellemi életet nyisson a versekkel, ezúttal történetesen május elsején.

A versmondók elutaztak Nagytilajba, egy-egy szál virágot helyeztek el Nagy Gáspár sírján, megálltak a falu határában az emlékfáknál, Bérbaltaváron a költő szülőházánál zenével, verssel emlékeztek. Így történik meg „élőben”, hogy az ünnep „kik megérdemlik Égen és Földön: hát azoké!”

Kiemelt képünkön: Nagy Gáspár bérbaltavári szülőházánál a Los Andinos néhány tagja muzsikált