Antigoné, avagy a 2500 éves minta a 21. századi tanteremben fényesen működik - fotók

Ami kötelező, az ellenállást vált ki – és ebben az állításban akár az Antigoné problematikája is benne lehet. Szophoklész tragédiája mindenesetre középiskolai kötelező olvasmány, amelynek hátterében a thébai mondakör – a Labdakidák veszedelmes viszonyai – rajzolódnak ki; úgy, ahogy a nagy ókori drámaíró triász (ha a kronológiát nézzük) középső tagja ránk hagyta. De mi közünk van itt és most az Oidipusz és Iokaszté tragikus házasságából született gyerekekhez, Antigonéhoz, Iszménéhez, Eteoklészhez és Polüneikészhez? Egyáltalán: hol van már a görög mitológia? 

Netflix, második évad 

A Weöres Sándor Színház JátsszMa Műhelyének előadásából gyorsan kiderül, hogy a kétezer éves sorsminták ma is működnek. Ahogyan Németh Andrea drámapedagógus szerdán reggel a szombathelyi premontrei gimnázium derűs, színes és napfényes tantermében fogalmaz: az Antigoné olyan, mintha egy Netflix-sorozatnak a második évadába vágnánk bele. A szülők meghaltak, jön az ifjabb generáció – helyett Kreón. Hiszen Antigoné fivérei egymás kezétől estek el a hatalmi harcban, éppen ebből adódik a konfliktus. Horváth Ákos az új uralkodó szerepében elegáns fekete öltönyben és nagy meggyőző erővel lép a (képzeletbeli) katedrára: „Új időszámítás kezdődik Thébában, barátaim.” 

Programbeszéd

 És egyszerre csak nem is tudjuk: Kreónt halljuk kétezer év távolából – Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása alapján a szöveget átdolgozta, eleven maira hangolta Máthé Zsolt –, vagy inkább egy 21. századi politikust a választási győzelem után. A programbeszéd szerint a város érdeke és egysége az első. Eteoklész dísztemetést kap, Polüneikészt – aki Kreón olvasatában Thébára tört – tilos eltemetni. Aki ezt a törvényt megszegi, meg kell halnia. 

Tiszta szívvel 

De biztos, ami biztos, a temetetlen holt mellé kell az őr: „Mégis akadhat olyan meggondolatlan, aki akár huszonegyre is lapot húz. Ezért figyeljenek egymásra, polgárok, senki ne is gondoljon arra, mi tilos.” (Ó, a gondolatrendőrség!) Van azért, aki huszonegyre is lapot húz: Antigoné. Bálint Éva „tiszta szívvel” és nagy belső erővel húz minket végig a történeten. (A mormolt József Attila-vers úgy hangzik, mint valami önerősítő ima.) Iszméné szerepében Papp-Ionescu Dóra képviseli a túlélésre játszó mindenkori „átlagembert”, akinek erkölcsi érzéke ép, de amíg lehet, nem húz ujjat a földi hatalommal. Inkább meghúzza magát. A fő, hogy béke van. 

Csak mert apám vagy 

Szabó Róbert Endre groteszk-vicces rendőrségi bikkfanyelven közli a rossz híreket (ha nem, akkor gitárt fog). Németh Andrea és Németh Gyöngyi a drámapedagógus-kar, karvezető szerepéből és a padsorokból reflektál, mond ki továbbgondolásra érdemes tételmondatokat. Némedi Árpád énekel-gitározik – és Haimon (Kreón fia, Antigoné jegyese) szerepében színre lép: „Csak mert apám vagy, nem vagy tévedhetetlen.” Csakhogy Kreón hatalmi gőgjében pont ezt hiszi. Hiába papol arról a programbeszédben, hogy – természetesen csakis Thébai érdekében – bírja a kritikát. Mire észbe kap, mindenkit elveszít: „Temessetek el mindenkit!” Horváth Ákos Kreón-alakításának íve és tétje van. 

Megtörténik 

A premontrei diákjai érezhetően követik a történet minden rezdülését. Az előadás közben nem nyilvánítanak hallható véleményt, fegyelmezetten ülnek a padban, akkor se néznek hátra, ha mögöttük zajlik a játék; a meghatározó pillanatokban azonban olyan sűrű a csönd, hogy vágni lehetne. Szinte tapintható, ahogyan a színház megtörténik. Még a tanóra végét jelző, valahol kinn fölhangzó csengőszó és a nyomában támadó távoli zaj sem töri meg ezt a megtörténést. A díszlet a tanterem (kréta, tábla), kellék a gitár és a telefon, a színészek magukat hozzák – meg ezt a minden próbát kiálló, múlhatatlan történetet. Úgyhogy amikor Némedi Árpád énekkel-gitárral levezeti-összefoglalja az előadást (Tears for Fears, Mad World), a tanterem végében igyekezete szerint nem is látható vendég azt kívánja, hogy itt tényleg legyen vége – vigyük, emésszük az élményt. 

Mi legyen Kreónnal?

 De ez tanteremszínházi előadás, amelyhez lényege szerint hozzátartozik a levezető beszélgetés-foglalkozás is. A diákok egy része Kreónnal vitatja meg a történteket, a másik része az istenadta nép. Hogy mi legyen Kreónnal, az a kérdés. Századszor is kiderül: persze, hogy kell ez a közös levezetés. Meg kell vitatni az erkölcsi („isteni”) és emberi törvényt. Németh Gyöngyi, a JátsszMa Műhely alapítója, vezetője azt mondja, az eddigi tapasztalatok alapján a diákok többnyire adnak még egy esélyt Kreónnak. De van, ahol kategorikusan elutasítják, mondván: a diktátornak távoznia kell. Közben a felnőtt közönség is érdeklődik az Antigoné iránt. Lehet, hogy a WS Színházban be kell rendezni egy mágikus tantermet?