A tipohonder - Bonyhádi Károly jelei az ELTE SEK Zero Galériájában - fotók

“Bonyhádi Károly betűk iránt szenvedélye megbocsáthatatlan. Hiszen végül is 2023-at írunk! Egyrészt a mesterséges intelligencia éppen átvenni készül felettünk a betűkből tákolt világ otthonosságérzetét, másrészt mindenütt azt halljuk: de hiszen ma már az egész világ képekben beszél hozzánk, mit akartok ti itt holmi betűkkel, rovott múltú grafikai jelekkel?” – ez volt a hangütése Fűzfa Balázs irodalomtörténész beszédének kedden délután a Zero Galériában, ahol ritkaságszámba menő érdeklődés mellett nyílt meg a Hipo-hondria című kiállítás, keresztmetszetét adva Bonyhádi Károly tervezőgrafikus szerteágazó munkásságának. Fűzfa Balázs aztán – éppen Bonyhádi Károly tevékenységét bemutatva – részben cáfolta a mindannyiunkban ott motoszkáló sejtelmeket, ahogyan maga a tárlat iránti érdeklődés is azt mutatja: a szenvedélyes “tipohonder” által képviselt világ vonzása mennyire erős.

Tipo-hondria. A kiállítás címe szemérmes-szellemesen, játékosan jellemzi Bonyhádi Károlyt – és Bonyhádi Károly tevékenységét, amely alkalmazott és autonóm művészet keskeny, mégis talán képlékeny mezsgyéjén hoz létre hosszú évek óta valami értékeset, érvényeset és összetéveszthetetlenül egyedit, fölismerhetőt. Persze a cím is a plakáton értelmezhető-élvezhető igazán. Kell hozzá a tipográfia – és a tipohondria, amelynek jelei minden Bonyhádi-alkotáson, mint különös vízjelek, föllelhetők.

Bonyhádi Károly a láthatatlan ember, és nem kizárólag azért, mert jártunkban-keltünkben ritkán futhatunk össze vele. (Nem mintha az utóbbi évek kedveztek volna a találkozásoknak.) Pedig összefutunk, nem is gondolnánk, hogy milyen sokszor. Akárhányszor megpillantjuk például a Weöres Sándor Színház logóját – Bonyhádi Károllyal is találkozunk. Abban a “pofonegyszerű” (annak tűnő) csigavonalban nemcsak a névadó lelke-szelleme kunkorodik játékos-elegánsan, hanem a városé is – és még ki tudja, mi minden benne van. Színházi plakátok, könyvek (köztük több Szép Könyv) - és betűk, betűk, betűk: Bonyhádi Károly kezén képpé válnak azok is.

Tipo-hondria a Zero Galériában: friss, mint a tavaszi szél. És örök, mint a kőbe vésett hieroglifák. Lehet, hogy egyszer tényleg eljön az az idő, amikor (újra) neki kell veselkedni a megfejtésüknek.