Mesélő cipellők Őrimagyarósdon - A suszterájban mindenkinek eszébe jutott egy történet - fotók

Komoly közösségi helyszín volt jó pár évvel - sőt évtizeddel - ezelőtt az őrimagyarósdi tekéző, ahol a kuglinak - ahogy errefelé mondják - nemcsak a hagyománya volt meg, hanem a becsülete is. A tekéző épülete sokáig üresen állt. Két éve vásárolta meg a tekézőt Török Károly és felesége Marianna, álmokkal, tervekkel felvértezve, merthogy Törökék ötleteknek sohasem voltak híján, ráadásul komoly néprajzi anyagot gyűjtöttek össze az évek során, annak is kellet a hely. Sőt, nem is egyszerűen csak hely, hanem méltó hely, amely nemcsak a tárgyakról szól, hanem a múltbéli - már-már elfeledett - érzésekről is, amelyeket az egyes tárgyak hoznak fel bennünk formájukkal, illatukkal vagy csak szimplán azzal, hogy még léteznek.  

- A suszterájt nem először mutattuk meg a nagyközönségnek, már 2005-ben is kiállítottuk, utána pedig nagyon sokat vándorolt az anyag - kezd bele a történetbe Marianna, aki férjével, Károllyal időközben azt is kiderítette, hogy mindkettőjük felmenői között volt cipész. Erre Károly emlékszik részletesebben, akinek Szécsiszigeten élő anyai nagyapja suszter volt, műhelyét a konyha egyik szegletében rendezte be, ahol az unokák mindig kíváncsian sertepertéltek.

-A hajdani cipészműhelyek mesélő, beszélgető helyek is voltak, ahová az emberek betértek és megvárták, míg elkészül a lábbelijük, hiszen általában csak egy pár volt belőle, és nem igazán tudták nélkülözni. A mi műhelyünk Szőcéről származik, Marton Pista bácsié volt, ránk hagyományozta, így az ő fotója természetesen helyet kapott a kiállításban a varrógépek, a cipészszerszámok, lábbelik és kaptafák mellett. Annyit mindenképpen el kell mondani Pista bácsiról, hogy Ausztriában tanulta a szakmát, de onnan hazahozta a tudást. Kiváló szakember hírében állt Szőcén és a környéken. 

A Szeparé Őrségi Művészeti Szalon első állandó kiállításának megnyitóján négyen szólaltak fel. Az egyik Mariannáék fia, Török Ádám, a Stand-up Budapest vezetője volt, aki így fogalmazott: bármibe kezdenek a szüleim, az mindig érdekes. Mindig eggyel előbbre járnak, mint azt gondolnánk. Biztos, hogy most is törik valamin a fejüket. Az sem utolsó, hogy amit csinálnak, azzal közösséget formálnak, irányt mutatnak. És talán nem túlzás azt állítani, hogy a szüleim fogalommá is lettek. Nem a tárgyaik, hanem saját maguk miatt.   

Török Károlyné Miszori Marianna életút-mesével tarkította az estet, Péter-Kovács Kitti, a település polgármestere pedig üdvözölte és örömét fejezte ki, hogy Őrimagyarósd község a Török családnak köszönhetően egy Kulturális-Művészeti-Gasztronómiai Központtal lett gazdagabb.

V. Németh Zsolt, a térség országgyűlési képviselője is beszélt a suszteráj megnyitóján, és azonnal felfedte a titkot: meseműhely született, ahol mindenkinek eszébe jut egy történet. Legszívesebben mindenki el is mondaná azonnal a maga meséjét, erre van, sőt lesz is lehetőség, merthogy kimondottan ez volt a cél a suszterájjal.