Szekrénymese - A kivi napjai a Kőszegi Várszínházban

A Kőszegi Várszínház – az idén koprodukciós – bemutatójának fantasztikus főzenéje arról tudósít, hogy mindent magunkkal hoztunk a nagy piknikre, csak az esernyőt hagytuk otthon. Nem baj: a csütörtöki bemutató előtt néhány perccel elállt a nagy eső – pedig kevesen kötöttek volna fogadást arra, hogy megteszi ezt a szívességet. De megtette, úgyhogy a premierközönség végignézhette a francia kortárs szerző, Laetitia Colombani franciásan könnyed, finoman sziporkázó vígjátékát: Őze Áron rendezésében. 

Külön érdem – a rendezőé, a színészeké, a díszlettervezőé –, hogy a négyszereplős előadás betölti a tágas kőszegi nagyszínpadot, még a pszichológusnő kabalafiguráját és a megszámolni való kekszet is közel érezzük magunkhoz. Elvégre ez az előadás tétje: hogy képes-e az ember legyűrni a frusztrációit,  a magányt, képes-e közel engedni magához másokat, képes-e meglátni a jót – képes-e élni. A Miért pont kivi? megadja az esélyt. Ezért lehet szeretni, ezért nevetünk és sírunk egy szép nyári estén (pont Kőszegen), végigkísérve a végletekig pedáns mizantróp, avagy rég megözvegyült könyvelő, avagy karcos, titokban nagyszívű mackó – Schneider Zoltán –, az apját megérteni igyekvő, saját útját kereső fiú – Varga Ádám –, a kiégés közelébe került virtuóz pszichológus – Takács Katalin – és a tisztán, szépen, komolyan, határozottan föllépő földi-égi tündér – Kiss Anna Gizella e.h. – történetét,  amely furcsa krimiként (komolyan vett krimi-fricskaként) is fönntartja az érdeklődést. Vajon ki az a titokzatos betolakodó, aki elemelte a szigorúan péntekre rendelt, a könyvelőben fájdalmas nosztalgiát ébresztő kivis joghurtot a hűtőből? Sőt: létezik-e a betolakodó egyáltalán? (Spoilerezni nem ér.) 

Mintha a mindenütt szimbólumot kereső pszichológust működtetné magában sok öniróniával a szerző is: a kivi természetesen szimbólum – mint a sirály –, nemcsak gyümölcsként, hanem a gyümölcsnek nevet adó új-zélandi kivimadárként is. A kivi nem tud repülni, üregben tölti életét, monogám típus. A Miért pont kivi? szereplői félnek a repüléstől – még akkor is, ha a fiú, Benoit légikísérőként dolgozik –, aztán végül csak megpróbálják. 
Kőszegen ráadásul nemcsak a péntek a kivi napja, az előadás szombaton este még látható a Jurisics-vár nagyszínpadán. A meteorológiai előrejelzések szerint az esernyőt bátran otthon hagyhatjuk. Megint bársonyos lesz az ég a várudvar fölött.  A zsebkendőnyi  ég alatt színre lép a kicsi, de szokás szerint erős kőszegi társulat. A szerző mintha nekik dedikálta volna ezt a színdarabot. A jeleneteket összekötő, továbbgördítő,  évtizedek óta friss „uborka-dal” (lám: a kivi mellé nyári üdítőnek az uborka is direkt jól jön) pedig mintha ehhez a darabhoz készült volna: azonnal beférkőzik a fülünkbe, és menthetetlenül reménnyel tölt el, jókedvet csinál.  Szóval: csak bátran, (szekrény)ajtókat kinyitni, öveket becsatolni, indulás! 

(Laetitia Colombani: Miért pont kivi? A Kőszegi Várszínház és a Rózsavölgyi Szalon produkciója. Fordította Dávid Judit. Dramaturg: Karácsony Ágnes. Jelmez: Kiss Fabióla. Díszlet: Enyvvári Péter. Rendezőasszisztenc: Palkó Panka. Rendező: Őze Áron. Játsszák: Schneider Zoltán, Takács Katalin, Varga Ádám, Kiss Anna Gizella e.h. A Miért pont kivi? hősei hamarosan a Rózsavölgyi Szalon tenyérnyi színpadán folytatják a repülési leckéket. )