Nagy Méda Nemesdömölkről - A harmincas években egy időben jelent meg írása a Nyugatban és a Napkeletben is

Szabadverseinek kedvező volt a visszhangja, s jól fogadták az Asszonyoknak üzenem címmel 1934-ben megjelent kötetét is. A Mai dunántúli lírikusok című füzetet Marék Antal írta és állította össze, a Vasi Szemle adta ki 1939-ben. A 41 bemutatott alkotó között ott szerepel az ő neve is. Az ismertetés így kezdődik: „Kaffka Margit óta nem volt ily bátor asszony a magyar irodalomban, mint Nagy Méda.” Az indulás tehát jól sikerült. Érdekes, de könnyen megjegyezhető írói nevét ő maga választotta. Nagy Margitnak keresztelték, amikor pedig első versei megjelentek, már Kovács Antalné volt a hivatalos neve. A születése révén került be a dunántúli lírikusok közé. Apja Kiscellben dolgozott jegyzőként, de a lakása 1899- ben még Nemesdömölkön volt. Az anyakönyvi bejegyzés szerint Margit/Méda is Nemesdömölkön született. 

A két település 1903-ban egyesült. Édesapja, aki Pápáról származott, 1902-ben meghalt, a magára maradt édesanyja a három gyermekével (s útban volt már a negyedik is) hazaköltözött a szülői házba, Ócsára. Néhány évvel korábban az ő anyja is özveggyé vált. Médának így nem lehettek közvetlen emlékei Celldömölkről, bár tudta, hogy távolabbi rokonai itt, ezen a környéken is élnek. Ócsán nőtt fel, amikor tanár lett, előbb Pest környékén (többek között Tápiószelén) tanított, majd a fővárosba költözött. Ha csupán az 1935–36 táján megjelent méltatásokat olvasnánk, aazt hihetnénk, rövidesen befut s „nagy író” válik belőle. Bátran írt az asszonyi lélek gyötrelmeiről, s többen a feminizmusára hívták fel a figyelmet. Egyre többet publikált, ismeretterjesztő könyvei, lányregényei jelentek meg, s önálló köteteinek száma is szépen gyarapodott. Középiskolai tanárként dolgozott, de azzal egy időben az Élet című hetilapnak is munkatársa lett, novelláit, folytatásos regényeit, könyvismertetéseit sokan olvasták. Színvonalas újság volt ez is, de össze sem hasonlítható a Nyugattal. 

Gyakran hívták előadást tartani a rádióba, ami akkor még a jövő kommunikációs eszközének számított. Az egyik műsorát ezzel a címmel hirdették: „Milyen legyen a jövő asszonya?” Amikor a legsikeresebb volt, akkor kezdték elfelejteni. Ennek egyik oka, hogy az általa felvetett témákat a negyvenes évek első felében, a világháború idején nem tekintették aktuálisnak. Sokat, talán túl sokat írt, volt, amikor elmélyülten, de nemegyszer felszínesen. Érdeklődése egyre inkább a katolicizmus felé fordult. (Apja református volt, de ő édesanyja vallását követte.) Hangja idővel melankolikussá vált, s ebben szerepe lehetett a családját ért sorscsapásoknak is. Férje, aki a Külkereskedelmi Hivatal alkalmazottja volt, csalás gyanújába keveredett, s főbe lőtte magát. Törést jelentett az életében 1945 is. Nem vonult teljesen vissza, az Új Emberben, a Vigíliában vagy a Katolikus Szóban néha egy-egy verse is megjelent. Két gyermekét egyedül nevelte fel, s a sors úgy hozta, hogy mindkettőt túlélte, 1984- ben halt meg. Péter László irodalomtörténész a szegedi Móra Ferenc Múzeum 2004-es évkönyvében hosszabb tanulmányt közöl Hódmezővásárhely történetének egyik fontos szereplőjéről, Szathmáry Tihamérról. 

Ebben az írásban a szerző röviden megemlékezik a rokon családokról, így a Zorkóczyakról is. Nagy Méda édesanyja, Zorkóczy Margit a házassága révén került Nemesdömölkre. Mindhárom ott született gyermeke „közel került az íráshoz”. Az 1898-ban született Nagy Iván jogász lett, s a negyvenes években több, a nemzetiségi kérdésről szóló könyvét is kiadták. Az 1901-ben született Holics Endréné Nagy Irénnek is jelentek meg írásai. Péter László tanulmányához az apropót az a két Juhász Gyulakézirat adta, amit még a költő adott át Holicsnénak. Bár már Ócsán született, nem szabad megfeledkezni a legkisebb testvérről, Lászlóról sem. Újságíró lett, a Magyar Távirati Iroda munkatársaként dolgozott. Azt, hogy mit jelentett Celldömölk Nagy Méda számára, nem tudjuk, azt sem, hogy miután elköltöztek, járt-e ott valaha is.