Árad a víz, árad a szellem, árad a játék - A karneválszínházi próbán Ízisz főpapja is felfedte magát, sőt: másokat is

Az Asszonyfarsang szerzője és rendezője Fábián Péter – aki a maga szelíd derűjével és minden ízében „színháziemberségével” már megszámlálhatatlanul sokszor és sokfelé  bizonyította: hogyan lehet könnyű kézzel, szellemesen, sok humorral olyan – sokrétű verbalitásában is sziporkázó – előadást létrehozni, amely egyszer csak távlatokat nyit meg, sőt szemérmesen az érzelmeinkre is apellál.

És Fábián Péter  most itt van Szombathelyen, mert arra kapott fölkérést a Weöres Sándor Színháztól, hogy írja-rendezze meg a 2023-as karneválszínházi előadást; természetesen Szombathelyre/Savariára/a helybeliségre hangolva. Így jutott el a szerző-rendező az egyiptomi Ízisz istennőig – akinek, ugye, szentélye állt (áll) itt, a Borostyánkő-út mentén –, és eljutott még sokkal, de sokkal tovább.

A színlap korokon átívelő helytörténeti komédiát ígér „egy részben, sok zenével, mulatsággal, csepűrágó leleménnyel, egy vájdling csörögefánkkal, s ha minden jól megy, egy kis történelmi tanulsággal.  Vasiakról, nem csak vasiaknak!”

Amikor a próbára beülünk, még nem tudjuk, hogy néhány nap múlva milyen holdudvara kerekedik annak a ténynek, hogy a színpadi fikció (és a történelmi hűség) szerint éppen az 1965-ös árvíz megidézésénél járunk: a pőre fából ácsolt dobogón mintha derék helybeli polgárok készülnének   – mire másra: a karneválra.

De baj van, félelem és reszketés – avagy vízözön és pusztulás. Ilyesmit hoz a jövő, ha nem áldozunk Ízisz istennőnek. Még az is lehet, hogy ő hozta a városra az áradást is – megsértődvén, hogy Szombathely népe megfeledkezett  róla. Hívők és szkeptikusok párbeszéde (ez még csak az összemondás, próba van) a színen, mi meg csak kapkodjuk a fejünket – és egyre hajlamosabbak vagyunk hinni abban, hogy Izé, bocsánat: Ízisz megrázta csörgőhangszerét (igen, pont úgy, mint Holle anyó a párnáját), és Jakab bácsi – Domokos Zsolt – valójában nem is Jakab bácsi, hanem Ízisz fölkent papja. Ahogy az volt Berzsenyi Dániel és James Joyce is. Ki ne felejtsük Éhen Gyulát. Ja, és krokodil van a levéltári pincében. Nem egy: kettő.

A történet – meg a Gyöngyös, meg a Nílus-víz – hullámzik, Fábián Péter finoman instruál, árnyalódnak a párbeszédek, kerekedik a jelenet. A legszívesebben maradnánk, egészen az ősbemutatóig. De azt nem lehet, úgyhogy soroljuk a szereplőket:  Balogh János, Domokos Zsolt, Hajdu Péter István, Herman Flóra, Kelemen Zoltán, Nagy-Bakonyi Boglárka, Nagy Cili, Orosz Róbert, Sipos László Márk. Zenészek (végig jelen): Keller Dániel, Keller-Dénes Emőke, Szabó Róbert Endre. Írja és rendezi: Fábián Péter.

És várjuk, de nagyon a premiert. (A létra meg bennünk van úgyis.)