Csend, élet, emlékezők és beszélgetők - a szombathelyi Irokéz Galériában, a képtár főbejáratán át

A Szombathelyi Zsidó Hitközség, a Szombathelyi Képtár és a képtárban helyet kapott Irokéz Galéria a 75 éves Izrael állam és a több ezer éves zsidó kultúra előtt tiszteleg ezzel az impozáns és megindító  tárlattal, amely elsősorban a képtár gyűjteményében fellelhető magyar zsidó művészek alkotásaira támaszkodik, kurátora Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész. Ez itt – ahogyan Pados Gábor műgyűjtő személyes hangú megnyitójában utal rá – a magyar modernizmus legjava, az alkotók pályáján pedig – Ámos Imrétől Ország Lilin át Farkas Istvánig – mély nyomot hagyott a 20. század legnagyobb globális traumája, a holokauszt. Az emlékezés már a mi felelősségünk. Csapláros Andrea, a Savaria MHV Múzeum igazgatója felidézi a múzeum és intézményei, valamint a zsidó hitközség között működő kapcsolat kezdeteit, eredményeit; beszél a tervekről is. Dr. Frölich Róbert országos főrabbi köszöntőjét azzal zárja: Ámos Imre Emlékezőkje benne a reményt szólaltatja meg. Azt kívánja: keltsen ez a kiállítás a látogatókban minél többféle rezonanciát. 

Emlék és varázslat

Most az egyszer nem a hátsó vaskapun, hanem a képtár főbejáratán át közelíthetjük meg az Irokéz Galériát – megszüntetve a másképpen izgalmas „underground érzést” -, amelynek időszaki kiállításai Pados Gábor jelentős kortárs képzőművészeti gyűjteményéhez kötődnek. A fekete-fehér kockalapok fölött azonban most a múlt századforduló, a sokat ígérő, sokat pusztító 20. század legjobbjainak alkotásaiból látható válogatás. A képtári gyűjteményből való a kiállított alkotások zöme, de – Tóth Csaba szakértelmének köszönhetően – kerültek ide műtárgyak Vasvárról, a Békeház vasi gyűjteményéből és magánszemélyektől is. 

Wilhelm Lujza virágai

A kiállítás megnyitóján rész vesz dr. Nemény András, Szombathely polgármestere, Horváth Soma alpolgármester; itt van Darvas István, a szombathelyi hitközség rabbija, Márkus Sándor, a hitközség korábbi elnöke. Sugár Judit, a Szombathelyi Zsidó Hitközség jelenlegi elnöke megköszöni az érdeklődést – jöttek a megnyitóra a zalaegerszegi, nagykanizsai zsidó közösségből, de Budapestről is. Sugár Judit elmondja azt is: ahhoz, hogy ez a tárlat létrejött, köze van a szombathelyi születésű festőművész, Wilhelm Lujza (1911, Szombathely – 1978, Izrael) családjának – néhány éve a hagyatékból Wilhelm-képeket ajándékoztak a hitközségnek.  (Az internetes lexikon szerint: Wilhelm Lujza Wilhelm Sándor textilkereskedő és Binéth Berta gyermekeként született ortodox zsidó családban. Apja 1939 augusztusában elhunyt, míg édesanyját Auschwitzban gyilkolták meg. Gyermekkorában kezdett el rajzolással és festéssel foglalkozni, s részt vett több rajzversenyen szülővárosában. Később a szombathelyi festő, Jaksa István tanította.   Idősebb korában Budapestre költözött és Örkényi Strasser István, majd Perlrott-Csaba Vilmos  magániskolájába járt. A II. világháború  után elhagyta Magyarországot és Párizsban töltött két évet, MarcChagall  meghívására. 1950-ben Izraelben  telepedett le. Főként olaj, gouache és akvarell technikával festett képeket. Elsősorban Tel-Avivban állított ki, de bemutatták műveit Európa több országában és Dél-Amerikában is.)

Az Irokéz Galéria tárlatán szembeötlik Wilhelm Lujza Virágcsendélete. A ragyogás, a természetesség artisztikuma. És a csendéletben két finom jel: balra fönn ház, jobbra fönn női alak. 

Kánonok újragondolása

A kiállítást – dr. Frölich Róbert rezonanciákat keltő köszöntője után - Pados Gábor ajánlja a közönség figyelmébe: “Az Irokéz Galéria visszatérő közönségének elsőre talán kicsit meglepő lehet, hogy főként XX. századi klasszikus modern és nem kortárs műveket láthat a falakon” – indít, hozzátéve, hogy az Irokéz Galéria mindig nyitott intézmény volt, ahogyan ő maga is igyekszik nyitott maradni és megfelelni az aktuális kihívásoknak: “Immár évtizedek óta nemcsak a szenvedélyem, hanem a hivatásommá vált a képzőművészet, a budapesti acb Galéria tulajdonosaként és vezetőjeként. Ahogyan Szombathelyen az Irokéz Galériával, úgy Budapesten az acb Galériával is mindig igyekeztem azt képviselni, hogy adott esetben a berögződések, saját berögződéseink, áttételesen pedig a kánonok ellen kritikával kell fellépnünk. A megkérdőjelezhetetlen berögződések és kánonok ugyanis elfednek és leegyszerűsítenek számos fontos dolgot, aspektust a történelemből. Ha már nincs, aki újragondolja, kritizálja a rögzült kánont, nincs, aki felszínen tartson kérdéseket, problémákat, akkor a kulturális emlékezetünkön úrrá lesz a feledés leegyszerűsítő homálya. Egy trauma, vagy a traumatizált állapot megküzdése során sokan választják a csend, az elhallgatás, az elfedés eszközét, módszerét, mert ez is az emberi psziché része. Azonban sokkal inkább vezet a beszéd valódi feloldozáshoz, megoldáshoz. Ha ebből a szempontból vizsgálom, mi sem természetesebb annál, mint hogy most az Irokéz Galéria ad otthont ennek a kiállításnak.”

Magyar modern

Pados Gábor kiemeli: amit ma magyar modern művészetként tartunk büszkén számon, annak alakításában nagy szerepük volt a magyar zsidó művészeknek. Íme: 

"Farkas István az egyik legtehetségesebb magyar festő, aki számos magyar gyűjtőtábor után Auschwitzban halt meg 1944 júliusában. 

A 17 éves Ország Lili az ungvári téglagyár gettójába került, és csak szülei helyzetfelismerésén múlt, hogy Kassán le tudtak szállni egy haláltáborba induló vagonból.

Ámos Imre 1944-ben halt meg Farkashoz hasonlóan egy német koncentrációs táborban. 

Jándi Dávidot 1944-ben közvetlenül Nagybányáról deportálták, és agyonlőtték, mert szökni próbált a koncentrációs táborba tartó vonatról. Scheiber Hugó a budapesti gettóban élte túl valahogy a zsidóüldözést, de egészségén maradnadó károkat hagytak ezek az évek. 

Vajda Lajos, a magyar művészet egyik legkülönlegesebb fenoménje 1941-ben hunyt el a budakeszi tüdőszanatóriumban.

Czigány Dezső, aki Kassák szavai szerint a a vadságig ingerlékeny, látható ok nélkül is komorságra hajló, démonikus szellemű lény volt, 1937-ben végzett saját magával és családtagjaival. Egész életén át épülő személyes drámájában biztosan szerepet játszott a kor erőteljesen megváltozó politikai klímája is. Számos hozzájuk hasonló különleges történetet, emberi sorsot rejt ez a kiállítás, ami remélhetőleg segít mindannyiunk - és mindannyiuk emlékezetének fenntartásában.”

Egy biztonságos hely

A holokauszt a XX. század legnagyobb globális traumája – mondja Pados Gábor -, az elfedésére tett kísérletek azonban csak újabb problémákhoz vezettek, amelyeket máig érezhetünk: “A holokauszt traumája és Izrael állam alapítása nyilvánvaló összefüggésben van egymással. Nem véletlen, hogy a második világháború után új erőre kapó cionista mozgalmak célja egy biztonságos hely, saját állam megteremtése a nagyon friss holokauszt-élménnyel rendelkező zsidóság számára, hogy ne történhessen meg hasonló. Nem véletlen, hogy Izrael állam létrejöttét a hidegháború hajnalán mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió elismerte és támogatta. 1948-ban, miután az egykori brit gyarmatot Palesztinát elhagyta az utolsó brit katona, Ben Gurion kikiáltotta Izrael Állam létrejöttét.”

S. Judit és S. Csilla 

És végül a vallomás. Egy (vagy több) történet, amelyben úgy rajzolódnak ki a mintázatok, mint Ulickaja regényeiben S. Judit szombathelyi lakos családjáról. Az édesapjáról, aki 1944-ben Auschwitzban azt hazudta Mengelének, hogy elmúlt 18 éves, pedig csak 17 volt. A kicsiket mind azonnal gázkamrába küldték, a családban a legkisebb gyerek 9 hónapos volt, Juditnak hívták. S. Judit szombathelyi lakos édesapja még akkor sem volt 18 éves, amikor néhány hónap múlva, 36 kilósra fogyva, rettenetes állapotban hazavergődött: tudta, hogy a családot kiirtották, de remélte, hogy Szombathelyen talál valakit, aki segít. Talált. S. Csilla szombathelyi lakos nagymamája vette gondjaiba a fiút, aki tüdőbajjal és tífusszal is küszködött. Aztán megerősödött, és az őt befogadó családnál a malomban dolgozott molnársegédként. Aztán férfivá érett, lánya született: S. Judit.

“Ez egy történet a sok ezerből. Most csak azért meséltem el, mert S. Judit és S. Csilla kérésére vállaltam el a kiállítás megnyitását - ami, bevallom, nem szokásom. Akik nem ismernék őket, azoknak bemutatom Sugár Juditot, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnökét, és a feleségemet, Sáfián Csillát, vagy S. Judit és S. Csilla szombathelyi lakosokat. 

Boldog születésnapot, Izrael!”

Vasárnap estig nyitva tart

Az Emlékezők karneválidőben, vasárnap estig várja a látogatókat az Irokéz Galériában (a Szombathelyi Képtárban). A képek (van szobor és üvegablak is, utóbbiak Chagall nyomán) előtt nem lehet nem elidőzni. Farkas István Beszélgetőkje kicsi rajz – de benne van a világ. És az emlékezés fönntartása.

A tárlatnyitó után a Zrínyi utcában, a volt zsidó elemi iskola (ma a zsidó kultúra háza) udvarán kinyit a karneválhoz kapcsolódó Zsidó udvar: koncertekkel, beszélgetésekkel.