"Jó megállni, nézz oda, ott egy ugróiskola" - Bognár Szilvia koncertezett a Gayer parkban

Nemcsak a zenészek kapnak fedett színpadot, fedett az alkalmi nézőtér (sátor) is, bár Bognár Szilvia rövid úton kicsalogatja a fűre a közönséget, ráadásul nemcsak kislányok isszák minden szavát, van a táncolók-rikoltók között két kisfiú is. Mert itt rikoltani, ugrálni, csúfolódni is lehet - ahogyan alalomadtán a folklór jókedve meg is követeli -, és a gyerekek meg is teszik, de csak módjával. Viszont ezekre a többféle népzenével beoltott dallamokra-ritmusokra akaratlanul mozdul a test, a kéz, a láb, akár a padon ülve is, nincs mit tenni. Ráadásul Szilvi még mindig "a mi lányunk", innen, Szombathelyről - és a gencsapáti Vasi Népdalstúdióból, Tanai Erzsi keze alól  - indította mára sokszínűségében kiteljesedett pályáját. Ő sem mulasztja el megemlíteni, hogy örömmel tölti el: szülővárosában milyen sokan eljöttek a Titoktok-koncertre, sőt a Görögdinnye-dalnál (Hajnal Anna versére) az egykor a karnyújtásnyira lévő Aréna utcában élő nagymamáját is szóba hozza: sietnünk kell a dinnyeevéssel, hiszen a nagymama mindig azt mondta, hogy szeptember 5-én belepisil Lőrinc. (Tegyünk hozzá: az augusztusi Lőrinc-napon már túljutottunk, bőven tart a dinnyeszezon - de már nem árt az óvatosság.) 

Szóval Bognár  Szilvia - akiből nemcsak a fény, a mosoly és a muzsika árad, hanem valami érett, szelíd  belső derű is - az első pillanattól kezdve biztosan kézben tartja az eseményeket, folyamatos kapcsolatban zenésztársaival és a közönséggel. A címadó titoktok - ahogy a bevezető szól - nem más, mint egy varázslatos égszínkék kendő, amelyből talán a világ is kibontható. Az idő teltével-múltával erősödik az érzés, hogy az égszín kendő - talán maga az ég. Vagy Szilvi kimeríthetetlen (gyerek)repertoárja. 

Így vagy úgy, az ég alatt mindig van egy ugróiskola - ahogy Nemes Nagy Ágnes megírta: "Járok az utcán, / kip-kop, kip-kop, / még meg is állok / itt-ott, itt-ott. / Jó megállni, nézz oda, / ott egy ugróiskola (...)"  És ahogy Kovács Zoltán - a zenekar nagybőgőse - megzenésítette. És ahogy Bognár Szilvi elénekli - sőt "kijárja" a gyerekekkel, nem is egyszer:  "Egy, / egy, / egy, / páros, /  egy, /  páros, / fordulj vissza, / páros, / egy, / nem hibáztam, nagyszerűen / megy, megy, megy (...)" 

A koncerten lehet katicabogarat röptetni, kapu alatt átmenni,  meg lehet tudni (csak úgy mellékesen), hogy milyen hangszer a cajon, a szaxofon, a pásztorfurulya, a darbuka. És a dinnye mellé - Weöres Sándorral - édes almát hozni: "gömbölyű, tűz színű, mint a fény". ("Enné hét falu, kapd el kisfiú, /üljünk fa tövibe kettecskén."